Botos Kölönte

"To entertain these fair well-spoken days, I am determined to prove a villain"

Egyetlen szemelvény a februári ügyeletből

2020. április 02. 22:15 - Hans Castorp

mert a zene az kell

ez NEM a Jósika utca...de a kocsi ugyanaz

-Mink van?

-Vérnyomáskiugrás.

-Hány éves?

-97.

-Kapott valamit?

-Nem tudom.

-Hova megyünk?

-A zsidó szeretetotthonba. Ide, a Jósika utcába.

 

Zsidó szeretetotthon? Tudtam, hogy van katolikus szeretetotthon, ott még dolgoztam is, meg van nazarénus szeretetotthon. A Jósika utcában? Mondjuk, hol máshol, hisz itt a zsinagóga is ott van ...de hogyhogy én nem tudtam erről? 1993 óta élek Szegeden, A Jósika utcába még orvoshoz is jártam, és pont EZ kerülte el a figyelmemet, szégyen.

Pedig a Mentőállomáshoz is milyen közel van. Hopp. Már itt is vagyunk.

Hogy micsoda? BIRNFELD SÁMUEL* könyvtár? Ennek okvetlenül utána kell néznem (wikipédia...szeretlek).

Betegünk 97 esztendős (nálam ez már respect). Vérnyomáskiugrása van. Egyelőre ennyit tudunk.

Csöngetünk („ügyelet”!), berregés, bent vagyunk a szárazkapu-bejáróban. Balra pár lépcső, még egy csöngőberregés. Egy alacsonyabb, testes, erősen sminkelt de mégis vonzó nő fogad minket. A folyosón a ragyogó tisztaság sem tudja elnyomni az obligát pisiszagot, de NEM BAJ!

Otthonos az egész.

A nővér referálja az esetet. Á.Á.-né, szemműtétje volt délelőtt, délután, mikor a betegszállító hazahozta,  a reguláris gyógyszerek ellenére felszökött a vérnyomása. 2 alkalommal adott 12,5 mg Tensiomint (legalább megpróbálta), de semmi.

Oké.

Benyitunk, a nővér felkapcsolja a lámpát, ez olyan kegyetlennek tűnik hirtelen a másik két panaszmentes alvó estében. Alvó...eddig aludtak szegények. Érintettünk tágra nyílt szemekkel vár minket. Nyolcvannál egy perccel sem néz ki többnek. Intelligens, barátságos arca van ÉS kék(!) fülhallgató köti össze a rádióját a fülével.

Nem is láttam még kék fülest.

Bemutatkozom. Kikérdezem (nincs alarmírozó jel, fiz. status lényegében neg.). Megkockáztatunk még egy Tensiomint, megpotencírozva egy Frontinnal.  Utána jönnek a lényegesebb dolgok.

-Mit tetszik hallgatni?

-Komolyzenét (nem lepődtem meg)

-Ha nem adnak komolyzenét...akkor (szégyenkezve) MAXIMUM a Dankórádiót (miért, nem kell szégyenkezni: van ott néha rendes népzene is)

(azt hiszem, megvan a kémia, ahogy mostanában mondani szokták)

-És ki a kedvenc zeneszerzője (szerintem Wagner)

-Wagner (oh bingó)...és Mozart... és Beethoven...DE KÉPZELJE:  (mondja felderülve), vasárnap volt a Bartók Rádióban a Beethoven-maraton. Az valami...az valami csodálatos volt.

- Én is hallgattam (igaz, csak töredékesen, sajnos)...valóban az volt.

(a helyzethez illően visszafogottabb terjedelmű beszélgetést folytatunk egymás kedvesebb darabjairól. ZENEI darabjairól, mármint. ) Aztán... 

-Á. néni, készítünk egy EKG-t, addig én kimegyek, megírom a papírokat.

EKG. Amíg elkészül, kimegyek. ÉS megírom a papírokat.

A nővérszobában várjuk, hogy hatnak-ea gyógyszerek, átnézem a terápiás lapot, elmondom a nővérnek, mire figyeljen, közben beszélgetünk, hogy hányan laknak az otthonban, ilyesmik. Megkérdezem:

-Gondolom, kóser konyhát visznek.

-Naná! Külön szakácsunk, mészárosunk van

(tényleg, a SAKTER, a METSZŐ)

-Valójában mit tesz az, hogy kóser? -kérdezi az ápoló kollégám, az EKG-csíkkal visszatérve (amin nincs kóros, hála Istennek)

( „ne főzd a gödölyét anyjának tejében!” 2 Mózes, 23:19; csak hogy egyet említsek)

-Bonyolult és ősi szabályok szabályozzák az ételek elkészítését és egyáltalán, hogy mit szabad elfogyasztani...

(ápolómat szemlátomást a lényeg érdekli)

-És jó-e ez a kóser konyha?

(műszakvezető ápolónő elmosolyodik)

-Meghiszem azt! Tizenöt kilót szedtem fel, mióta itt dolgozom. Most bemegyek, visszamérem Á néni vérnyomását.

Bemegy, visszamér, visszatér.

-Minden rendben. De a néni nem akar úgy elaludni, hogy a doktornőtől személyesen el ne köszönjön.

 

És azt a doktornő sem szeretné elmulasztani.

 

 szárazkapu

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Birnfeld_S%C3%A1muel

 

 

Szólj hozzá!

Nagyvárosi néprajz

2020. április 02. 21:46 - Hans Castorp

 

Szólj hozzá!

Mályvaszin éjjeli köpenyke

2020. március 27. 10:15 - Hans Castorp

ezüsttel hímezve

night_gown.jpg

mályva, nem mályva, ezt találtam

 

Ebből a könyvből már idéztem a facebookon, tudjátok, mikor Mary Lou sóvárogva nézett a Quarantine felé (ez alighanem valami városrész lehet). 

Alábbiakban kiemelnék pár részletet, hogy képet kapjunk az amerikai úrinők első világháború utáni öltözködési szokásaiból. 

Én remekül szórakoztam és csak egész kicsit irigykedtem néha. 

Betűhív átírás, kiemelések, betoldások tőlem.

"A nap további részét Mary Lou azzal töltötte, hogy kitisztította és kivasalta szövetkosztümjét, amit tavaly vásárolt. Sokáig kellett takarékoskodnia, amig megvehette, mert szőrmegallér is volt rajta és az egész nagyon szép és fiatalos volt (az biztos). A szoknyát kicsit le is eresztette Mary Lou, mert azt olvasta valamelyik divatlapban, hogy a szoknyák megint közelednek a földhöz. Megszemlélte a kis szövetsapkáját, ez egészen uj volt még és nagyon elegáns és örömmel állapitotta meg, hogy cipője és keztyüje is kiállja még a birálatot (kosztüm, sapka, cipő kesztyű: íme egy elegáns fiatal nő)."

 

"Mrs. Lorrimer nagyon magas volt és nagyon karcsu. Rendkívül finom, megejtő eleganciával öltözködött. Egészen rövidre vágott fehér haja követte a fej nemes vonalát és szelíd, puha hullámokban tapadt hozzá. Kitünő szabásu ruhájának színe az a sötét dália-árnyalat volt, amelyik mélyebb a pirosnál de világosabb a bíborvörösnél (értitek). Mary Loura szegezett szeme gyönyörű volt, sötétbarna, amiben ámbraszínű fények bujkáltak (ámbraszínű?! én kérek elnézést)".

 

"Nemsokára felmentek lefeküdni. Mary Lou hálószobájában bűbájos halvány barackszínü hálóinget hozzávaló köpenykét (köpenykééét? minek?!) és csinos papucsokat talált. A fürdőszobában uj fogkefe, az öltözőasztalkán nehéz ezüstből készült kefék és fésük várták. ...Mrs Lorrimer bekopogtatott, ezüsttel díszített mályvaszínü (már megint mályva, illik az ezüst egyáltalán a mályvához, ez nagyon kínoz) éjjeli köpenyben (már megint köpeny). ...Félek, hogy a papucsok rettentő nagyok a maga kis lábaira, de ezen ma már nem tudunk segíteni. Azt hiszem, egész csomó holmit hozatok holnap a városból, nem várunk addig, amig bemehetünk vásárolni (ne is)."

 

 

"Most pihent és derüs volt az asszony arca. Lágy, sima gyapjuból készült, egyszerü, magasdereku, meleg zöldszinü ruhát viselt, melynek diszitese csak bőröv és a fehér selyem gallér és kézelők voltak (igazán, csak ennyi. Egy egyszerű, magasgderekú melegzöld ruha, bőrövvel, fehér selyem gallérral és kézelőkkel: megejtően szimpla)."

Upcoming Sales

 jó hát ez csak egy korabeli zöld ruha, de tetszik

 

"-Amig sétálni voltak, telefonáltam egész csomó holmiért. Az egyik divatszalon – és itt New York egyik legelőkelőbb cégét emlitette (mily meglepő)– kiküldi ma az üzletvezetőnőjét néhány kész ruhával (minek fáradni, észmegáll). Remélem, akad köztük, ami megfelel (én is nagyon) . Gyorsan telefonálok ujra, mielőtt az üzletvezetőnő útnak indul, hogy hozzon lovaglóruhát is (okvetlen)."

 

 

Zárójel

(Azért az valahogy nincs előttem, hogy az Escada vagy a Nanushka budapesti boltvezetője lefárad a Boszorkánysziget utcába és a helyszínen forrón reméli, hogy tetszenek nekem a hozott kész modellek; ha nem, akkor persze majd terveznek rám illőt, a legnagyobb örömmel).

Zárójel bezárva.

 

 "De Jenny már nem volt a szobában, ugy kisuhant, mint a biborvörös villám (ezek szerint bíborvörös ruhában volt...!). Mikor átjött Westwoodba, kis kézitáskát is hozott magával, amelyik alig volt nagyobb, mint egy valamirevaló okmánybélyeg. Ez azt jelentette, hogy estélyi ruhát is hozott és itt marad vacsorára.  (Okmánybélyegnyi ridikülben estélyi ruha? Erre kérnék időt.)"

 

"A lány belépett. Halványzöld vizililiom-színű pizsamáját viselte (a sötétzöld vizililiom-színű pizsama biztos mosásban volt) és a hozzávaló, fényes aranyszövettel diszitett fekete köpenykét (kész szerencse, hogy az nem volt mosásban). A lábán aranypapucs (az illik az aranyszövethez, NYILVÁN) volt, a haja csupa kusza gyürü."

 ...hát, ilyesmik...

In: Faith Baldwin: Második szereposztás (Make believe), fordította: Földes Jolán; Palladis R.T. Kiadás, Budapest (é.n.), Pengős regények-sorozat

Képek: 1.Vintage Dancer,  2. pinterest 3. magántulajdon 

Szólj hozzá!

Priznic a Veronálra

2020. március 15. 22:51 - Hans Castorp

Selmecbánya, Selmecbánya

 veronal.png

"- Látod..., Gedeon...most aztán...meg fogok...halni!

Aztán lerogyott.

Mind felugráltak. Odarohantak.

-Mit csináltál, te asszony? - kiáltotta Gedeon kétségbeesetten.  

De Malvinka nem felelt. Behunyt szemekkel feküdt ott és kezében még mindig veronálos dobozkáját szorongatta. 

Gedeon (aki orvos különben) magánkívül rogyott le melléje, és rázni kezdte. 

...

-Én nem tudok segíteni - nekem megállt az eszem

Megfogta Malvinka kis, hideg csuklóját, és egy pillanatig némán nézte a keskeny, fehér arcot. Aztán halkan, rekedten szólt.

- Hívjátok el a vén vízilót. Ő talán tud segíteni (konkurens körorvos, haragban vannak). 

...Huber izzadva, lihegve loholt be. Mögötte Cili és Elvira jöttek. A doktor harsogva kérdezte.

-Mi a baj? 

És Gedeon halkan felelt;

-Kedves kolléga úr, a feleségem bevette a veronált, amit egyszer régen Cili nővéremnek volt szíves írni. Kérem, segítsen rajta. Én nem tudok, minden tagom reszket. Megállt az eszem

veronal.jpg

 Malvinka sírva szólt:

- Nem akarok meghalni, doktor úr!

Huber a homlokát törülgette. Sietett.

-Nagyon helyes - mondta derülten. - Üljön egészen fel egészen nyugodtan, kedves nagyságos asszonyom, aztán pedig tegyen egy priznicet a szívére, hogy ez az izgalom meg ne ártson

Gedeon ordítva ugrott fel.

- Mit mond? Ahelyett, hogy gyomormosást végezne azonnal? Maga vízi..

-Spórolja meg! - nyújtotta ki elhárítóan Huber a kezét. -Spórolja meg, kolléga úr. Ezt a receptet én akkoriban írtam, mikor még mikor még mindnyájan nagyon fiatalok voltunk, és nem volt szívem, hozzá, hogy valakit is vigasztalás nélkül hagyjak. Cili őnagyságának az az érzés kellett, hogy neki valami méreg van a kezében. De csak nem képzeli, kolléga úr, hogy én valamikor is úgy megbíztam az asszonyokban, hogy ilyesmit adjak a kezükbe? Felírtam egy kis szalicikumot tört cukorral...(ahhh, minő patriarcha...:-))

Csönd lett. Mind a homlokukat törülgették. Egyszerre megmozdult Gedeon. Huberhoz lépett. A kezét nyújtotta ünnepélyesen. 

-Kedves kolléga úr-mondta emelt hangon, maga okos ember. Több annál. Bölcs. Filozófus. Köszönöm önnek a feleségemet. 

-Szívesen, kedves kolléga úr, nagyon szívesen - felelte Huber.

Malvinka rájuk bámult. Aztán sikoltva kérdezte.:

-Nem fogok meghalni?  

-Nem!- felelte Huber.

-Jaj, de jó! -mondta ujjongva az asszony.

-Priznicet teszünk a szívedre, kicsikém- mondta Gedeon -, hogy ez a mai izgalom meg nem ártson. Kedves jó kolléga úr, legyen máskor is szerencsém. Bármikor szívesen látom, kedves jó kolléga úr."

 

Kiemelések tőlem, B.K. 

In: Kosáryné Réz Lola: A vén diák; Kráter Műhely Egyesület, 2011; eredeti megjelenés 1927

 

Képek: scatorig.hu

https://www.drugfoundation.org.nz/matters-of-substance/august-2016/veronal-who-remembers-veronal/

saját

 

 

a_ven_diak.jpg

Szólj hozzá!

Vesztegzár, 1927

2020. március 11. 11:59 - Hans Castorp

vele tűrök, vele szenvedek...holtomig vagy holtáig

karanten.jpg

Előzmények: 

Az özvegy kovácsnál szolgál pesztonkaként, mindenesként Kati, a csúnya lány, akit mindenki csúfol. A kovács jegyben jár Etelkával a jókanalú szakácsnővel.

 

"A kovács kedvetlen volt és zavaros szemű, mint dorbézolás után szokott lenni.

Mellette ott állt Etelka is, és aggodalommal nézte. Még tokásabb volt, mint húsvétkor, s a gyászruha volt még rajta. Aggodalmas szemmel kérdezgette a kovácsot:

- De hát mitül? mitül? Hiszen még délelőtt nem volt semmi baja.

- Bizonyosan jól bevermeltél a csuszából - mondotta rá Dolfi. - Fene abba a csuszába, egyszer vándorló legény koromba nagyon zsíros csuszát adtak Érsekújvárt. Egy egész tállal megettem. Fél esztendeig sanyarta a gyomromat.

- Az lehetetlen! - szólt rá hevesen Etelka. - Ami csuszát én főzök, azt megeheti a beteg is.

Az öregasszony is kilépett a konyhából. Vizes kendőt hozott.

- Kössük be a fejedet.

...

A suszternak egyszer csak elváltozik a képe. A térdére csap.

- Te, Pali! Nem-e a himlő kezd ki téged?

- Ördög! - feleli félvállról a kovács.

- De a Pilátusát! Így kezdődött ez Jósvainén is. Be vagy-e ótva?

- Nem vagyok.

A suszter fölkelt. A fejét csóválta, s elbaktatott köszönés nélkül, be a faluba.

Másnap reggel a kovácsék Katija jött hozzánk.

- Izeni Etelka asszony, hogy bocsánatot kér, nem jöhet: beteg a vőlegénye.

- Mi baja a kovácsnak?

- A keresztcsontja fáj.

- No lám - mondotta az apám -, nyáron is meghűlhet az ember.

Az orvos éppen a faluban járt. Etelka elfogta a műhely előtt. Könnyezve kérte, hogy nézze meg a vőlegényét.

Már akkor feküdt a kovács. Csak a díványra dőlt le azon bőrkötényesen, ahogy volt. Bosszankodott is, hogy az orvost behítták.

- Nincs nekem semmi bajom! - mondotta fölkelve. - Nagyot emeltem: megerőltettem a derekamat.

- Forróságot nem érez?

- De, olyan hideglelés-félét. Elmúlik az magátul is.

Az orvos bólintott:

- No, csak vetkőzzön le, majszter! Feküdjön le. Az ilyen erős ember kibírja - a himlőt.

Az öregasszony még azon órában kocsit fogadott.

- Én már öreg vagyok - motyogta -, fölösleges is vagyok már itten. A fiatalok majd elgondoznak.

S visszatért a falujába.

A Feri legény éjjel megszökött a faluból.

Etelka másnap délelőtt hozzánk jött főzni (ágyő, beteg kovács, mi?)

- Nem vagyok bolond - mondotta -, hogy rám szedjem a himlőt.

A kovácsműhely két héten át be volt zárva. Aki véletlenül odament is, meglátta a piros cédulát a házán, ijedten fordult el onnan.

Mi történt a két hét alatt a házban? A jó Isten tudja.

Én is irtózva kerültem azt a tájékot. Mindig a molnárlegény kísértett, aki nyöszörögve kért vizet, s utoljára beleölte magát a zúgóba.

A harmadik héten aztán láttam a kovácsot, amint egy kantával ballagott a patakra. A szakálla kinőtt. A képe sötétvörös volt messziről is. Aztán megint láttam, ahogy ott ült a konyha előtt, és sárgarépát tisztított. Mellette a kisfia játszadozott a kutyával. A fiúcskán nem látszott semmi baj, de a kovácsnak a képe olyan tarka volt, mint az üvegházi ananász. Alig lehetett ráismerni.

A következő héten Kati is előbújt (bezzeg a csúnya, köznevetségtárgya-Kati, az nem félt a himlőtől). Annak még cifrább volt az ábrázata. A konyhaajtó előtt állt, és a falu felé nézett, miközben a kezével ernyőzte a szemét, hogy a nap bele ne süssön.

Valami tíz napra rá betértem a suszterhez, hogy a cipőm sarkát megjavíttassam.

Ahogy ott ülök a csirizszagú nyomorúságban, belép Gede is, és hoz a hóna alatt egy pár rongyos csizmát.

- No - mondja vígan -, hát látták-e a kovácsot?

- Nem - feleli Dolfi buzgón kopácsolva a sarkat. - Mióta lefeküdt, nem láttam.

- Most mentek el itt a ház előtt Katival.

A suszter rábámult:

- Katival?

- Avval ám. A paphó mennek.

A suszternek kiesett a cipő a kezéből.

- A paphó?

- Ahho. Kihirdettetik magukat.

- Pronty! - kiáltotta a suszter.

S olyat csapott az asztalára, hogy minden szerszám zörgött belé.

A kihirdetés csakugyan megtörtént.

A suszter még azon a héten átköltözött a falunak a másik végére."

 

 

 Forrás: Gárdonyi Géza: Szép asszony  a kovácsné (1927)

Kiemelések tőlem, B.K.

Kép: http://www.8800.hu/kiallitas-vedooltasrol-nem-csak-hasznos-de-latvanyos/

Szólj hozzá!

Terápiás döntések

2020. március 10. 16:49 - Hans Castorp

járvány esetére

corona_gyimes.jpg

Helyszín: megyeszékhely menő edzőtermének női öltözője.
Szereplők: két ötven év körüli hölgy (csoportos órán voltak)
-Nem tudom, menyire veszélyes ez az új vírus
-(legyintés) Semennyire…
- Úgy hallottam, tüdőgyulladást is okozhat…
- (legyintve) Áááá, dehogy okoz. Olyan, mint a nátha.
-De van ez az elzárás…
-Karantén.
-Az! Nem tudom már, mit csináljak… most kezdjek el én is lisztért, meg cukorért rohanni…
-Jajj, dehogy…figyelj, ez DÖNTÉS kérdése.
-???
-Emlékszel, mikor volt az a gazdasági válság…
(bizonytalan bólintás)
-Nahát: én ELDÖNTÖTTEM, hogy nem ülök fel arra a vonatra.
-És?
- (diadalmasan) És életemben nem kerestem annyi pénz, mint akkor. Minden a DÖNTÉSEN múlik. Döntsd el, hogy nem ülsz fel a koronavírus vonatra.
-De ha elfogy a liszt…
-Elfogy, elfogy…eszel müzlit meg befőttet a spájzból…és nyugi, nem fog soká tartani, A héten tetőzik, áprilisra sehol sem lesz már.
- (döbbenten) Honnan tudod?
- (bölcsen) Ez asztrológiailag kiszámítható.
- Na jó, de ha közben mégis lesz ez a karantén…
- Jajj, de ha mondom, hogy a DÖNTÉSEN múlik minden…az asztrológiatanárom mondta.
Ha eldöntöd, hogy elvonulsz két hétre meditálni, az életed legjobb két hete lesz. Ne mások döntsék el helyetted! Döntsd el, hogy 2 hétig nem dugjátok ki az orrotokat a lakásból…kész…! Meg vagytok mentve. Szerelmeskedsz a férjeddel..
(zavart kuncogás)
-Jó, akkor sorozatokat néztek…de a lényeg, hogy ne más döntsön helyettetek…
(Ekkor úgy éreztem, hogy én viszont legszívesebben úgy döntenék, hogy felülök a Corona IC-re, és elutaznék messze-messze…például a képen szereplő helyre…
majd az ÁNTSZ-be átvenni a 40 (!) db sebészi maszkot, amivel a potenciális koronavírus-hordozókat kellene majdan ellátnom)
#howbizarre
Szólj hozzá!

Fejfájás, torma

2020. február 24. 18:35 - Hans Castorp

 Surreale Malerei – iGNANT.de

"Rosszkor érkeztünk haza. Rézi fejére szorított kezekkel a házunk előtt járkált, iszonyú fejfájások gyötörték eben az időben, ilyenkor nem tudott megmaradni a házban az udvaron rohangált fel-alá, az utcára is kiszaladt, két kézzel szorította a fejét, mintha szét akarná roppantani, az arca eltorzult, a szemei megüvegesedtek. Azt hiszem, észre sem vett bennünket, amikor megálltunk a ház előtt. Rá kellett kiáltanom.

-Vajúdó asszony van a szekéren,

Rézi megtorpant, arcába és szemeibe lassanként visszatért az élet. Kissé kábán, de értelmes tekintettel jött oda hozzánk. Megnézte a nagy hasú, szenvedő asszonyt és megkérdezte:

-Ezek a Te gyerekeid?

-Az enyémek-mondta az asszony.

-Akkor már megtapasztaltad, mivel jár a szülés. Kelj föl, menjünk be a házba.

(Rézi levezeti a szülést, egészséges kisfiú születik, de a csángó fiatalasszony nyomban fel akar kelni és menni tovább Szőregre (!)).

Rézi eltorzult arccal ráripakodott:

-Fogd be a szád! Nélküled is elég bajom van. Szétrobban a fejem.

-Mi történik magával? - nézte elképedve a csángó fiatalasszony Rézi eltorzult arcát.

-Megöregedtem. Már csak más asszonyokból húzom ki a gyerekeket.

-Fáj a feje?

-Már másfél éve fejfájás kínoz. Néha úgy érzem, hogy beleőrülök.

A csángó asszony még mindig halk hangon beszélt az ágyból, de hirtelen ő kezdett el rendelkezni.

-Van torma a kertjében?

-Szedjen ki néhány tormagyökeret, reszelje le, locsolja meg ecettel, tegye vászonzacskóba, és rakja rá a fejére.

-Minek?

A friss torma kiszívja a fájdalmat.

-A csontból is?

-A csontból is.

Rézi gyanakvóan, majdnem ellenségesen nézte a paplan alatt vérző fiatalasszonyt, aztán megrázta a fejét, a konyhába jött, felkapta a konyhakést, kirohant a kertbe és három tormagyökérrel tért vissza.

-Ennél rosszabb már úgysem lehet – mondta. A szemei ismét megüvegesedtek.

Megmosta és lereszelte a tormagyökereket, a reszelékbe ecetet öntött, fehér vászonzacskóba rakta, a vászonzacskóba rakta, a vászonzacskót a fejére tette, úgy ült vissza Dániel Sarolta ágya mellé. Olyan volt, mint egy megmerevedett, hósipkás szobor, vagy mint egynagyon elfáradt kórházi nővér, és még mindig bizalmatlanul nézett a csángó asszonyra.

         A szobában mindenki boldog volt, a csecsemő békésen elaludt, testvérei mosolyogva figyelték, Dániel Ferenc továbbra is felesége kezét simogatta. Csak Rézi szenvedett a boldog emberek között, eltorzult arca egyre vörösebb lett, aztán már sötétlila, olyan, mint Sava Jaksic arca, amikor letérdelt Török Ádám elé. Odamentem hozzá, átfogtam a vállát.

-Gutaütéses színed van-mondtam.

-Ég a koponyám. Úgy érzem, mintha parázs lenne a fejemen.

-Tűrje el a parazsat – mondta Sarolta. Ez húzza ki a fájdalmat. Tartsa a fején minél tovább a friss tormát. Egész életére kihúzza a fájdalmat.

-Egész életemre?

-Ha eltűri az égést.

- Eltűröm - mondta Rézi. -Azt sem bánom, ha lángra lobban a hajam, Legalább elégnem az ősz hajszálaim. Nagyon sok van belőlük.

-A mai napon beteg feleségekkel vert meg bennünket az Isten - mondtam Dániel Ferencnek. – A tied alulról vérzik, az enyémnek meg a feje lángol.

-Holnapra már mindketten talpra állunk- mondta Sarolta.

Rézi még azon a napon talpra állt. Jó másfél óráig szenvedett elkékült arccal, akkor visszajött a régi színe, és már visszamosolygott a boldog csángókra. Ismét ő rendezkedett a házunkban. Levágott két tyúkot, levest főzött, húst sütött, megetette Saroltát, én Dániel Ferenccel és a gyerekekkel a konyhában ettem."

 

In: Gion Nándor: Ez a nap a miénk, Noran Könyvkiadó, 2007, 499-502. old.

Kép: pinterest, ignant.de

Szólj hozzá!

Nyomorétel, de kellemes

2020. február 20. 22:53 - Hans Castorp

szemelvények az UTÁLOK FŐZNI c. kiadványból

 

Hosszú utat tettünk meg a fejlődés útján, Drága Nőtársaim.

Bornemissza Anna, Bánffyhunyady Hunyady Erzsébet, Zilahy Ágnes, Doletskó Teréz, Szekula Teréz, Móra Ferencné…után…a ún. rendszerváltás tisztító vihara (LOL) elhozta nekünk az

UTÁLOK FŐZNI

de a családom folyton enni akar

(impresszumot lásd a bejegyzés végén)

hiánypótló kiadványt.

 Már címlap is olyan sokatmondó...a család, aki folyton enni akar, a családanya meg görnyedve halad előre a háztartásvezetés göröngyös országútján (mi szép, mikor szocialista nőideálba friss vért ömleszt a nyugati feminizmus...szele, vagy mi, mert ez lesz majd elkövetkezendő, de ezt még a nőideál nem is sejti...mert a család, a galád, folyton éhes, így muszáj főzni, pedig utál, lsd. még: mártír; ezt tudnám folytatni, de nem teszem, mert rendes vagyok.)

A borító tanúsága szerint egy széria volt éppen születőben, a GYORSAN, GAZDASÁGOSAN, ÜGYESEN OTTHON sorozat 1. évfolyam, 1. számát tartom a kezemben (megjelenik negyedévente, keresse az újságárusoknál!). Eredeti ára 37 Ft. (egy gombóc fagyi 8 forint volt akkortájt, asszem).

A jeles kiadványnak a külleme is pont olyan hívogató, mint a címe. 32 oldal, egy ponton fűzve.

Zárójel. nem szeretnék képmutató lenni...én is voltam egyetemista (ha nem is ma).

Sőt, gimnazista is voltam.

S bár szüleim, nagyszüleim irigylésre méltó falusi konyhát vittek, jó alapanyagokkal, hagyományos és ötletes ételekkel...mikor az alig 15 éves Kölönte bekerült a  Nagyváros magányába...azért felhígult étkezéseinek mind rendszeressége, mind minősége. Ha jellemeznem kéne egy mondattal  ezt a röpke 10-15 évet, ez lenne az:

"Amin a sajt megolvad, az meleg ételnek számít".

Pont. 

Aztán jött a Magyar Nemzet s benne a Bűvös Szakács...de ezt már egy másik fejezet. :-)

Mindezt azért írom le, hogy világos legyen: nekem nem a szükségmegoldásokkal, az egyszerű, tápláló alapanyagok ügyes/kevésbé ügyes felhasználásával van a bajom...valami pervazív igénytelenséget érzek e sorok mögött, ami családi receptkönyvben igen sérti a...nem tudom: ZAVAR.

Na, mindjárt meglátjátok.

Kiragadnék pár ételleírást, ebből képet kaphattok a hangulatról…ami eltöltött…

 

HÚSPÓTLÓK

(azt mégsem írhatja, hogy böjti előételek/assiette-ek; egyrészt, mert fogalma sincs szerintem, mi az,másrészt meg, a fene se tudja, mennyire végleges ez a rendszerváltás-cucc...)

 

TOJÁS TEJFÖLBEN (???)

Felolvasztasz egy jó kávéskanálnyi margarint (jó hogy) , de nem hagyod megbarnulni. Beleteszel 3 dl tejfelt (a kávéskanál olvadt margarinba? jóóóó), megsózod és óvatosan beleütsz egész tojásokat. Ha a fehérje megszilárdult, tálalhatod. Ketchup vagy piros-arany pöttyökkel (pirosaraaaaany) díszítheted. Az egészet tűzálló tálban illik csinálni, amiben tálalni is lehet. (15.old)

 

PÁRIZSI TOJÁSSAL (a húspótlók közt, valamiért)

Héjas, (!) szeletelt párizsit kevés olajon sütni kezdesz. Ha a szélei felkunkorodnak, beleütsz egy-egy tojást. Megsózod és lassú tüzön sütöd, amíg a fehérje megszilárdul. Spenóthoz (neee) , sóskához (neneneee) adhatod. (15. old.)

 

 

Ez is létezik. (malackaraj.reblog.hu)

 

TÚRÓS KRUMPLI

Nyomorétel, de kellemes (???!!! az a gőg, ami ebben a mondatban van, nekem elég ok a népi-urbánus forradalom kirobbantásához. Komolyan). Újra divatba lehet hozni. (köszönjük, KÖSZÖNJÜK, ó, városi haladó elvtársnő, ja, nem polgártársnő). 10 dkg húsos szalonnát apró kockákra vágsz. Lapáttal tányérra kiemeled a pörcöt. A visszamaradt zsírba héjában főtt, kockára vágott krumplit forgatsz bele. Másik edényben 2 dl tejfölben megmelegítesz 1/4 kg túrót, vagy juhtúrót, közé kevered a szalonnapörcöt és a kicsit megpirult krumplival összekevered, Saláta jár hozzá (meg 6-8 óra kapálás a krumpliföldön; hagyjuk)

 

Nemzetközi vizeken

 

SPAGETTI BAZSALIKOMMÁRTÁSSAL

(alcím: retró pesztó)

Ha tudsz szerezni 20 dkg (friss!!!) bazsalikomlevelet, nagyon finom étel lesz belőle (az biztos). A bazsalikomleveleket eldörzsölöd sóval, borssal, 3 szétnyomott fokhagymagerezddel, míg pasztajellegű lesz. Ebbe a pasztába lassanként belekeversz 1 dl (oliva) olajat, felhígítod egy kevés spagetti főzővízzel (basszus)  és kb. 5 evőkanál reszelt sajttal (ugye nem trappista, vagy de?!) együtt a leszűrt spagettihez kevered. Ha van, néhány összevágott sós mogyoróval vagy mandulával megszórod (a fenyőmagot már úgyis beledörzsölted a bazsalikomba, igaz?). (12 oldal)

 

RATATOUILLE-FÉLE

(legalább szerény; csak "-féle")

Cukkiniből, padlizsánból vagy patiszonból (szerintem mindhárom jöhet). Meghámozod, nagy kockára vágod, egy sárgarépát  (??? répát a ratatüjbe?!) megreszelsz, vagy egy maréknyi mirelit sárgarépakockát (MIRELIT répát a ratatüjbe???) veszel, zöldpaprikát karikára, paradicsomot szeletekre vágsz. Olajon hagymát/hagymakrémet (???)  sárgára pirítasz, beleforgatod az összes zöldséget, 2 gerezd elnyomott fokhagymát/fokhagymakrémet (???)  sót, borsot. Provance-i fűszert teszel hozzá (legalább). Befeded, kis lángon puhára főzöd (dehogy puhára, Isten őrizz!!!)  Igy is jó, de lehet virslit, kolbászt is közé tenni, vagy ha kész, két felvert tojást ráönteni (ne, ne, neee) 

 

Éééés (dobpergés) a non plus ultra ( "sok országot bejártam, de ily furcsa szerzettel, Uram, Királyom, nem tanákoztam") ...figyeljetek jól:

 

 

KEDVENC LEVES

Minden olyan ételmaradékot, ami már nem elég semmire, egy erre a célra a hűtőszekrényben tartott edénybe teszek. Ez szó szerint értendő, tehát főzeléket, zöldséget, húst, halat vagy bármi mást, persze édesség kivételével (huh). Néhány nap alatt többnyire összejön egy elég nagy mennyiség. Akkor felengedem vízzel, beleteszem az esetleg még fellelhető maradék szelet párizsit vagy egyebet, természetesen összevágva és néhány percig főzöm (az a néhány perc kell, hogy létrejöjjön az ÍZÖSSZEG).  Megkóstolom, ha kell, utánaízesítem, többnyire kell, és megszórom petrezselyemmel.

Mindig egy kicsit más, érdekes ízű leves lesz belőle.

 

AZ BIZTOS.

 

Köszönöm a Dekameron Antikváriumnak, hogy szert tehettünk erre az unikális kiadványra :-) De tényleg.

 

Megjegyzés: zárójeles és bármilyen kiemelések tőlem. B.K. A recepteket betűhív átírásban közöltem. 

Szólj hozzá!

Tollszártól a számítógépig

2020. február 20. 17:19 - Hans Castorp

„Lila nagyvonalú is volt. Egy délután Gennaróval felcipeltetett egy régi számítógépet. Megmutatta, hogyan működik és azzal zárta a mondókáját: neked hoztam, ajándék.

            Már másnap használatba vettem a gépet. Gyorsan hozzászoktam, csak attól rettegtem, hogy elmegy az áram és sokórás munkám kárba vész. De különben nagyon tetszett. Lila jelenlétében mondtam a lányaimnak, hogy: képzeljétek csak el! Tollal-tollszárral tanultam meg íri, arról tértem át a golyóstollra, aztán írógépre, majd villanyírógépre, és most tessék, épp csak megérintem a billentyűket és varázslatra megjelenik, amit írok. El vagyok ragadtatva, soha nem térek vissza a golyóstollhoz, annak vége, mindig számítógéppel fogok írni. Nézzétek, tapintsátok meg a bőrkeményedést a mutatóujjamon, megvan, mióta az eszemet tudom, de most majd szépen eltűnik.

            Túláradó örömöm felderítette Lilát, látszott rajta, hogy ő is örül, amiért ilyen nagyra érékelem az ajándékát. De azért azt is mondta: az anyátok tisztára odavan, de érteni nem rti az egészet; azzal kiterelte a lányokat a szobámból, hadd dolgozzak nyugodtan.”

 

In: Elena Ferrante: Az elvesztett gyermek

 

(kiemelések tőlem, B.K.)

Kép&gép: saját.

Szólj hozzá!

Heroin és AIDS

2020. február 18. 11:19 - Hans Castorp

ahogy a nyolcvanas években látták (illetve akarták látni)

 

„Késő éjszakáig vitatkoztunk, és mindenki minden témában otthon volt. Felmerült, hogy létezik-e egyáltalán a proletariátus, rokonszenvvel taglaltuk a szocialisták politikáját és keserűen a kommunistákét (azok merevebbek, mint a zsaruk vagy a csuhások), megvitattuk, hogyan kellene kormányozni a hanyatló Olaszországot, némelyek elbüszkélkedtek, hogy drogoznak és léhán cseverésztünk egy új betegségről, mely mindnyájunk szerint Wojtyla pápa csele volt, hogy gátat vessen a szexuális szabadosság minden formájának.

Új volt nekem, hogy a telepen is drogoznak, és az is meglepett, hogy Lila ilyen undorral és elítélően említi. Nekem akkoriban a  kábítószer Mariarosa* lakásához kötődött, és mellékesen a Tasso utcaitól sem volt idegen. Én magam soha nem drogoztam, legfeljebb kíváncsiságból szívtam el egy-két szál füves cigarettát, de nem botránkoztam meg, ha valaki élt vele, azokban a körökben, amelyekben régen is, akkoriban is forogtam, a drogozás senki nem botránkoztatott meg. Így hát, már csak a társalgás fenntartásának kedvéért is, elmondtam Lilának, mi a véleményem; elsősorban Mariarosára gondoltam, aki számára a drog az egyén örömszerzésének egyik eszköze volt a sok közül, azon kívül pedig szabadulás a tabuktól, a szabályok áthágásának kulturált módszere. De Lila hevesen rázta a fejét: még hogy szabályok áthágása, Lenú! Két hete holtan találták Palmieriné fiát a templomkertben. Lila teljesen kiborult a szabályok áthágása szókapcsolattól és attól, hogy pozitív értéket tulajdonítok neki. Megmakacsoltam magam: biztos baj volt a szívével, mondtam. Erre ő: a heroinnal van a baj, az ölte meg.”

 

*Mariarosa az elbeszélő sógornője; jó családból való milánói művészettörténet-tanár, elkötelezett kommunista-forradalmár-anarchista etc.

 

in: Elena Ferrante: Az elvesztette gyermek története, Park Könyvkiadó, Budapest, 2019; fordította Verseghi Anna  (Storia della bambina perduta, Roma, 2014) 161. , 170-171. old.

(Dőlt betűs kiemelések az eredetiben, félkövér tőlem B.K.)

Szólj hozzá!