Ó, az édes, drága postaláda

Úgy adódott, hogy múzeumozni vágytunk. 

Hol a legszélesebb a kínálat?

Természetesen a Fővárosban.

Szuper ötlet. Mi sem egyszerűbb: fölpattanunk az IC-re. Fölülünk a metróra, és hipp-hopp, fönt vagyunk a Várban. Labirintus, Galéria, Hadtörténet, Patikamúzeum, Mátyás-templom...kell ennél több?

Ugye, hogy nem.

Ahh, hogy a vonat nem megy a Nyugatiig...ó, semmi gond, majd Kőbányán pattanunk metróra. (ha-ha-ha, ahogy azt a fölnőttek elképzelik)

Vonatozni nagyon jó

Belvedere 

Először is: Kőbánya-Kispesttől a Nagyvárad térig metrópótló autóbusz jár.

The view of Ecseri út (hol lehet a híres piac vajon?)

Mit lehet tenni, ez van. De a Nyugatinál csak villamosra szállunk inkább, lássunk már valamit a városból, nem igaz?

"Ez valami természetellenes dolog" (gyerekszáj)

A Széna térre érve már eléggé elfáradtunk, ebédidő is volt nagyjából...nézzük meg a Jégkertet! 

Elsőre megtaláltuk, naggyon menő...a bejáratnál kapunk egy plasztikkártyát, kóddal, számmal, erre fogják terhelni, amit fogyasztunk, és távozáskor fogunk fizetni. Király. 

Laza, fedett kerthelyiség, jobbról és középen is pult. Harsogó zöld, vékony szőnyeg képezi a padlót, tudjátok, mivel a szabadtéri helyeken szokott lenni. Déli menű, séf ajánlata etc.

Jól felszerelt gyermeksarok.

Kicsit túltolt elektronikus-kütyüs-QR-kódos izék, de biztos hasznos, mikor teltház van.

Italok

Kézműves sörökre specializálódott hely. Hisz ez egy sörkert, nem igaz?

36 féle csapolt sört kínálnak.

 Mad Scientist Jam Session. Az árából kábé vehetnék egy palack Skizó rozét :-) 

Széles rövidital-kínálat, koktélok.Szűk borlap. Korrekt espresso. Limonádék :-)

Ételek

Tyúkhúsleves csigatésztával

Kellemes ízű, kissé sós leves.Szép darab, kissé száraz, de jóízű csirkemell, csigatészta, kissé egyenetlenre vágott zöldségek, kissé fás petrezselyem, de legalább nem mirelit.

Bográcsgulyás

Nagyon forró, kissé sótlan lé, nagy (nem kocka-alakú) sertésdarabokkal. Száraz ipari kenyér, erőspista.

Na, itt már voltaképpen jóllaktuk, félve vártuk a főételeket. Hamburgerben erős a hely, legyen hát egy hambi. Sajtos-békönös. Meg egy hétköznapi főétel, csirkecomb-filé, édesburgonya, cajun.

Sosem értettem, minek a hamburger mellé még a krumpli...a húspogácsa jóízű, viszonylag szaftos, a békön ropogós, a mellé kínált szószból  ("Jégkert-szósz") kikiabál az ipari majonéz, és hamarosan bőrösödni kezd (kényelmi termék? liszt? )...de végeredményben, ha nem gondolunk az árára, jóleshet. :-D

Ez a metszlapja

Csirkecombfilé, cajun, édesburgonya, kevert saláta

(igen, balra lent a korsó-árak)

Szerviz

Kissé figyelmetlen a félház ellenére (kis sör helyett nagyot hoz, üdítő helyett fél liter limonádét). Nem szeretem, mikor megkérdezik, hogy ízlett-e minden. Mert nem az igazságra kíváncsiak :-) 

10 % szervizdíj az árba kalkulálva. (https://www.jegkert.hu/akert)

Összességében kb. ilyennek képzeltük. Elfogadható ételek, budai (= igen magas) árfekvésben.

Azért szerintem még visszajövünk.:-)

És akkor végre!

cseppet sem mediterrán

Elvarázsolva sétálgattunk a Vár utcáin, nézegettük a házakat, kapukat. Meglepetésnek volt szánva a Labirintus. Általános iskolás koromban voltam itt, akkor még panoptikum is volt benne.

Ó, milyen jóleső volt alászállni a párás hűvösbe...

Elég magas a belépti díj. 

Magán-tárlatvezetés tilos (ez kedves, mondhatom)

Csak készpénzes fizetés (#anakronizmus1).

Nem lehet fotózni, és FOTÓJEGY SINCS (#anakronizmus2).

Jól van, de hát itt vagyunk, és ez a lényeg. 

Összefoglalom: fél óra alatt bejárható barlang. Magyar történelem nagy alakjait ábrázoló, vitatható minőségű szobrok, közöttük random elhelyezkedő, értelmezhetetlen figurák, akiket mintha az OBI, vagy a Praktiker kerti osztályáról vettek volna akciósan.

Hihetetlen. De a biztonság kedvéért itt van IX. Ince pápa is. Meg egy márványkígyó (???). Ja, a lineáris törtenetmesélést sem sorolnám az erősségek közé. 

Picike, sötét és a páraártalom miatt nehezen olvasható tájékoztató táblák, angol és magyar nyelven.

Váratlan módon operajelenetek is be vannak rendezve. Verdi: Álacosbál; Csipkerózsika. Áruházi próbababák színházi jelmezekben. Zene. Verdi mellszobra. 

Teljességgel értelmezhetetlen. 

What's for?

A Labirintus egy lejtősebb pontján olyan erős és sűrű a pára, hogy nem látni semmit. De tényleg csak a halványan pislákoló oldalfényeket. Itt is van kiállítva pár bábu, de NEM LÁTSZANAK. Mi sem látunk semmit, kísérteties fénnyel tör át a mobiltelefon fénye a ködön (anti-anakronizmus), megpillantjuk Drakula ketrecét, elmagyarázzuk az családjától a sötétben elszakadt turista-családanyának angolul a magyar történelem idevágó részleteit ("don't You mind if I stuck on You? kérdezte riadtan). Valamiért a "tárlat" ezen részéhez népszerűsített gregorián kórust terveztek, ezt szólt a hangszórókból. 

Egyáltalán nem könnyű tájékozódni a labirintusban, ezzel nem lenne gond, a gyerekek nagyon élvezték, de idősebb vendégek könnyen elveszhetnek szerintem, főleg a ködben és csúszik is, csöpög a víz...

Lezárásképpen egy apró moziterem, ahol Enrico Caruso fekete-fehér videóit tekinthetjük meg. Aranyos, aranyos...DE MIÉRT?!

Csakazértis fényképezek! 

Összegezve: olyan, mintha egy 20 éve elhagyott nyaraló kamrájából, a lejárt konzervekből próbálnánk fine dinig vacsorát feltálalni (sólet-ananász-pirosarany...) jó drágán! Koncepció nyomokban sem fedezhető fel.

Szerintem NAGYON GÁZ.

Lépjünk tovább. 

érdekes részlet 1

érdekes részlet 2

érdekes részlet 3

A sok érdekes részlet mellett már csak a Patikamúzeumra maradt erőnk, két terem csak, de el lehet időzni...

Itt most be is fejezem.

Elfáradtunk, de megérte.

Felkészül: Sziklakórház.

„Heinrich Klübe a háború előtt szívspecialista volt Bécsben és nagy nemzetközi praxist folytatott. Frau Jaenicke mesélte, hogy amerikai milliomosok jártak hozzá és más betegek, Európa minden részéből. Krozkohlban az volt a híre, hogy goromba a foglyokkal és mindenki gyűlölte. Nem csoda, hogy féltem tőle. Sűrű, fekete haja volt, a bőre természetellenesen sápadt, feszes és fényes, az álla éles, mint a tagló. Kék orrcsíptetőt viselt, a szeme egészen aprónak látszottaz üvegen keresztül és egy tudós félelmetesen fagyos kíváncsiságával nézett a világba.

Anton egyszer írt neki és arra kérte, hogy ha akad a betegek között munkaképes, bocsásson a rendelkezésére valakit, mert a szárítóban még egy munkaerőre lenne szüksége. Klübe azonnal küldött egy lábadozó sebesültet, egy szegény kis berdicsevi zsidót. A nyakán kapott lövést, minek következtében feje oldalt hajlott és olyan kicsi és vézna volt, hogy ha fel is éri a szárítókötelet, nem lett volna ereje hozzá, hogy akár egyetlen takarót is fölteregessen. Anton az én helyemre, a vasalódeszkamellé állította, engem pedig a szárítókamrába küldött. A nyomorult rosszul lett, mire Anton „üdvözletével” visszaküldte dr. Klübéhez. Másnap a szerencsétlen újra megjelent egy cédulával. Klübe parancsnok-orvos üdvözletét küldi és ha ő azt mondja valakire, hogy alkalmas mosódai munkára, akkor igenis alkalmas és Scheffler hadnagy úrnagyon lekötelezné őt, ha ennek megfelelően alkalmazná. Anton visszaírt, hogy ez az ember semmiféle munkára nem alkalmas és ez az utolsó szava.

Klübe ekkor személyesen jött át. Belépett a vasalószobába, körülbelül egy méterre Antontól megállt és vagy öt másodpercig némán bámulta. Aztán furcsa, magas hangon szólalt meg.

-Tudja maga, Scheffler úr, hogy én vagyok ennek a telepnek a parancsnoka?

Anton hunyorogva nézett rá.

-Tudom.

-És tudtában van annak, hogy ön hadifogoly és hogy mindenféle kedvezményt csak az én jóvoltomból élvezhet?

- Ez az, amiben téved, Herr Klübe – mondta Anton nyugodtan. – A nemzetközi törvényben való járatlanságánál csak orvosi dolgokban való járatlansága nagyobb.

         Klübe ekkor megmozdult. Nem tett ugyan egy lépést sem, de egész testében remegett, mint egy  kifeszített húr.

-Járatlanság? Azt meri...

-Én csak egyszerűen megállapítom, hogy egy orvos, aki ilyen állapotban lévő beteget mosódai munkára, vagy bármiféle fizikai munkára alkalmasnak talál, alkalmatlan arra, hogy bármiféle orvosi gyakorlatot végezzen.

Klübe most megtalálta a hangját. Izzott a dühtől.

-Azt hiszi, nekünk szükségünk van ezekre az emberekre? Azt hiszi, törődünk mi azzal, ha akár az egész banda meghal? Azt hiszi, nincs nekünk magunknak is elég sebesültünk, akiknek gondját kell viselnünk? Mit gondol, mennyibe kerül az én kormányomnak naponta, hogy etesse ezeket az embereket és gondjukat viselje? Azt hiszi, tudunk nekik munkát adni? Mi, osztrákok, akiknek a hatalmas orosz hadsereget kell távol tartanunk a mi kis országunktól, mi, akik csak egy embert tudunk tíz orosz ellen állítani, akik millió és millió koronát és időt és anyagot költünk a háborúra, mi még a maguk sebesültjeinek is gondját viseljük?!

Elakadt a lélekzete. Anton felhasználta a pillanatnyi szünetet és ő kezdett beszélni.

-A mi sebesültjeink! Hát kisebesítette meg őket? Hogyan érti azt, hogy a mi sebesültjeinket? Maga orvosnak nevezi magát, gyógyítónak? Az orvosi rend a papi rendnél is előbbrevalónak tartja magát! Esküt tett arra, hogy egész életét az emberiség szolgálatának fogja szentelni! Ezt nevezi maga orvosi hivatásnak? Ahelyett, hogy segítene a tehetetlen betegeken, durván bánik velük és hagyja őket meghalni!

-Ez hazugság, mit tudja maga...

-Fogja be a száját.

Anton odaugrott hozzá, megragadta a kabátja szárnyát és ide-oda rángatta.

-Fogja be a száját maga! Énnekem mindegy, ezek az emberek oroszok-e, vagy osztrákok, vagy eszkimók, vagy kínaiak! Én csak azt látom, hogy foglyok és ezer kilométerre vannak az otthonuktól, betegek, tehetetlenek és szenvednek. Magának az a kötelessége, hogy segítsen rajtuk. És esküszöm az élő Istenre, hogy segíteni is fog.

Kénytelen voltam közbelépni.

-Ne ragadtasd el magad, Anton...mondtam, megfogva a karját.

Elhallgatott és riadtan nézett rám. Azután megfordult és kiment  a szobából. Mikor kiment, Klübe leült az asztal mellé, karját keresztbe tette az asztalon és ráhajtotta a fejét. Azután, anélkül, hogy felnézett volna, azt kérdezte:

-Mit mondott? Nem figyeltem rá. Mit mondott?

Zavarban voltam, nem tudtam, mit csináljak.

-Barátomnak az a véleménye, - mondtam, hogy az az embert, akit tegnap segítségül küldött, nem alkalmas fizikai munkára. Különben is magasnövésű emberre van szükségünk, aki eléri a szárítókötelet.

Azt hiszem, nemi hallotta, amit mondtam. Mikor fölnézett, a szeme vörös volt és ajka remegett.

-Nem bírom, - mondta -nem bírom ezt tovább. Száz meg száz ember .Csupa szenvedő és mindennap újak jönnek, egész nap nem látok mást, csak szenvedést. Hat órakor kelek, egy órakor fekszem és mindennap meghal valaki...

Lehajtotta a fejét és úgy zokogott, int egy gyermek. Egy ordonánc lépett be.

-Dr. Klübe itt van? Ó bocsásson meg, dr. Klübe, az S-szobában haldoklik egy ember, a Fräulein úgy gondolja...

Klübe felállt és rátámadt:

-Mit mond? – ordította. -Mit mond? Hát egyetlen ember sem halhat meg az én segítségem nélkül? Mondja meg a Fräuleinnek...

Az ordonánc elment.

Klübe megfordult, fölkapta az asztalról az inget, amelyet épp vasaltam és megtörölte vele az arcát.

Aztán megint föltette a csíptetőjét, az ajtóhoz lépett, kinyitotta és utána kiáltott az ordonáncnak:

-Mondja meg a Fräulein-nek, - mondta józanul, hogy három percen belül ott leszek."

In: R. C. Hutchinson: TESTAMENTUM, harmadik kiadás, Singer és Wolfner, Budapest, é.n. fordította: Ruzitska Mária, 43-46. old.

Képek: 

https://stephanus-public.webnode.hu/l/az-osztrak-magyar-monarchia-egeszsegugyi-csapatai-az-i-vilaghaboruban/

(szuper oldal)

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn%3AANd9GcSdwUovcZ04O53jK6bPYw0_0Yb8UjVwrykU9A&usqp=CAU

Kislánykoromban mindig kicsit féltem errefelé.

A tompa-csikériai körforgalom után/előtt, Kelebia felé jobbra van ez a sír.

A II. Világháború után, ezen az úton (akkor még nem aszfaltos volt, hanem makadám) a visszavonuló magyar csapatokat jugoszláv partizánok lopva követték az erdőben, és két fiatal magyar katonát lelőttek. Kik voltak, nem tudom. A kopjafa (mely minden bizonnyal a rendszerváltáskor került oda, ki állíttatta, nem tudom) feliratából arra lehet következtetni, hogy a felszabadító szovjet hadsereg nem engedte volna eltemetni a magyar katonákat. Gyerekkoromból is valami homályos hősiesség rémlik, hogy egy itteni asszony mindezek ellenére eltemette a halottakat.

A kopjafa felirata:

Orvlövész golyója

Tompánál átadta

Huszonnégy évetek

Amit kért e Haza

Ez meg nem becsülte

Kétannyi holtatok

Lopott emlékezet

Őrizte sírotok.

Nem a Hon volt hűtlen

Kényszer dölyfült rajtunk

Elégtételt adni

Hiába akartunk.

Földünk megszálló had

MÁTÓL nem támadja

Áldott poraitok

Szentelt föld takarja.

Antigonék minden korban élnek.

-Gyerekek, nézzétek ezt az épületet! (büszkén) Mennyit jártunk ide (és mennyit sírtam, de ezt csak magamban)...(szinte orromba mart a formalin, bepárásodott a szemem, mint a szélvédő)

-Miért, mi ez?

-Ez az ANATÓMIA. Itt tanultuk meg (?) a szervezet felépítését.

-BONCOLTATOK is? -kérdezi borzadállyal vegyes felháborodással.

-Hát...néha...rendszerint már ki volt boncolva a testtájék, akarom mondani, hát...

-Na látod, ezért SEM akarok orvos lenni!!!

-??? (ijedtemben majdnem sávot váltottam)

-Gyógyszerész akarok lenni. (???) Háttéragy. Kutatni szeretnék.

-(háttéragy?!) Apa is „háttéragy”...

-Jó, de Neki meg képeket kell nézegetni (azokat IS)

-Állatorvos? Mint Gábor Papa?

-Nem akarok macskákat gyógyítani...!

-Kutatóorvos is lehetsz...mint Bence. Vagy orvos-gyógyszerész, mint Zsuzsa néni.

-De én nem akarok beteget vizsgálni...! Nem akarok házhoz menni...!

(itt majdnem elbőgtem magam, úgy látszik nyomot hagyott szegénykémben a múlt csütörtöki hét órácskányi rendelés)

-De kisfiam, hisz olyan érdekes...azt hittem, jól érezted magad velem a rendelőben...mit találtál ilyen rossznak? Mi nem tetszett?

-A Rohanás.

Kép: https://fineartamerica.com/featured/playing-at-doctors-frederick-daniel-hardy.html

Beköszöntött az esős évszak.

Nem lehet focizni. Nem mintha tudnék...vagy akarnék :-D

-Mit csináljunk?

-Menjünk moziba.

-Nézd meg, mit adnak.

-Itt van például a Vad Balaton.

-Nem jó, magyar (???!!!! miért ne volna jó, attól, mert magyar?!!!)

-Akkor: Tíz nap anyu nélkül.

-5,7 pontra értékelték a tízből!

-Majd én eldöntöm, hogy hanyas, jóvan?

...

Argentin film? Suárez, Messi, steak, Piazzola...nagy baj nem lehet-gondolta az anyuka.

...

 -Vehetek kukoricát?

-Persze Drágám.

-...és nachost is (aaaaz MI?!)?

-Persze Drágám.

-Ööö, lehet kártyával fizetni?

...

Ahan. Szóval nem argentin, hanem francia. Hát jó, mindegy.

Kicsit szpojleres lesz alább.

...

A sztori dióhéjban: anyuka lelép 10 napra és apukának egyedül kell megbirkóznia a 4 gyerekkel. meg a mindennapokkal.

Apuka HR-es egy barkácsáruházban, anyuka ügyvéd, de nincs állásban, neveli a 4 gyereket egy pazar emeletes kertes villában. Akkor telik be a pohár nála, mikor a férje közli vele, hogy szívesen szerepet cserélne, hisz anyuka reggel kilenctől este fél ötig szabad.

Anyuka magas és karcsú és gyönyörű. Apuka inkább őszül, mint pocakosodik, egyelőre.

Bejárónőjük is van, bizony.

Tehát, viszonylag aranyosan felépített történet, jellemfejlődés történik apukában, szociális érzéke is sokat fejlődik, meg minden. 

A gyerekek rettenetesen elkényeztetettek. Nyilván ez a történetszövés miatt van így, mert így sokkal látványosabban ábrázolható az anya-űr. Nekem mondjuk életszerűtlen, hogy van egy 13 éves lányom, és még csak teríteni sem segít és kávét sem tud főzni...:-D És minden létező kütyü, a kétévesforma kicsi kivételével minden gyereknek okostelefonja van, olyan mafla fülessel (vagy ájfon?), még olyan VR-szemüveg is van. 

Családi film, tehát számítsatok börleszk-szerű le-fel-át-keresztülesésekre,  aranyos poénokra, meg persze az obligát férfi irtózik a kakis pelenkától-klisére, amit utálok :-D de többet nem mesélek, szerintem érdemes megnézni.

https://port.hu/adatlap/film/mozi/10-nap-anyu-nelkul-10-days-without-mom-10-jours-sans-maman/movie-215962

Kép: filmek-s9.hu

"A nagy tízpercben a Kerekes tanító úr felsorakoztatta az egész iskolát, és egy nagy kannából tejporos tejet kapunk. De csak egy bádogbögre van, abból iszik mindenki. Az én szám ki is pállott tőle, akkor az anyu adott egy bögrét nekem, azt mindennap magammal vittem az iskolába, és én azóta abban kapom a tejet. És ugyanez van a csukamájolajjal. Azt a Kerekes tanító úr felesége osztotta, egy nagy üvegből töltögette a kanálba és a szánkba öntötte. A Kerekes tanító úr meg lefogta azokat, akik kapálóztak a csukamájolaj ellen...

-Háborús gyerekek, rosszul tápláltak, azért kapták a csukamájolajat, hogy ne legyenek angolkórosak – magyarázta a mesterné. -A tejet elviszik a faluból, s azért osztják a tejporos szörnyűséget, hogy a falusi gyerek is igyon valamit...

-De egy pohárból és egy kanálból! – szörnyülködött Mária. .Hajni, erre ki kell találnunk valamit.

-Mi a csudát? A gyerekeke nem cipelhetik el naponta a fél konyhát otthonról. Épp elég a tintásüveg!

-Mindenki behoz egy poharat meg egy kanalat. A könyvespolc úgyis majdnem üres, tarthatjuk ott, vagy az ablakpárkányokon.

-Rendben – bólintott Hajnalka – de akkor naponta forró szódás vízben el kell mosogatnunk száz poharat meg kanalat.

- Nem lesz az még hatvan sem- mondta Menyétke. A telepről a cigánygyerekek jó ha eljönnek az iskolába. A legtöbbnek táskája sincs, és ahogy kinéz a tanszerük...hajaj! De én se viszek már poharat, az anyu elintézte Kerekes tanító úrnál. Van tehenünk, és a tejet nekünk nem kell beszolgáltatni, mert négyen vagyunk testvérek, annyi rendes tejet ihatok itthon, amennyit csak akarok. És csukamájolajat se ott kapom, mert anyu mindig hoz a szigetvári patikából, hogy a testvéreim se legyenek angolkórosak. Itthon én vagyok a csukamájolaj-felelős.

-Mióa Menyétke osztja a csukamájolajat, egy mukk nélkül lenyelik! Büszkélkedett a mesterné a gyerekeivel. -Alig győzöm hozni a patikából, olyan gyorsan kifogy az üvegből.

Gigi a szája elé kapta a kezét.

-Hihihi...hahahaa...

-Mit vihogsz, te ütődött?- nézett rá szigorúan a nővére.

-Jahahaj! Tört ki Gigiből a kacagás. A kondás meg elképzelni sem tudja, miért nem bír a Göbissel (anyakoca)! Hahaha!

-Hogy jön ide a Göbis? - csodálkozott a mesterné. 

-Hát úgy, hogy ő veszi be helyettünk a csukamájolajat! Jaj!

Gigit az asztal alatt sípcsonton rúgta a nővére.

A két tanítókisasszony elnevette magát. Ismerték ők is a csukamájolajat. A csukamájolaj a földkerekség legszörnyűbb dolgai közé tartozik. Undorító ízén mit sem segít, hogy tudományosan bebizonyították magas D-vitamin tartalmát.

-Beköpted az anyunak, Te dilis! - mondta dühösen a húgának Menyétke. - Most aztán vége a jó világnak!

A mesterné vizsgálódó tekintettel nézte a lányait.

- Nem értem...a szemem láttára adta be nektek Menyétke nap mint nap!

- Persze! Úgy csinált, mint aki teleönti a kanalakat, mi meg bekaptuk gyorsan, nyeldekeltünk, fintorogtunk - magyarázta Gigi. - De úgy öntött az üvegből, hogy benne volt a dugó!Aztán vagy én, vagy ő, kilopakodtunk később az üveggel és egy adagot a Göbis vályújába löttyintettünk belőle, aztán visszacsempésztük az üveget. A Göbis nagyon szereti a csukamájolajat, úgy befalta, mint a pinty!"

In: Nagy Franciska: Macska a zongorában, Móra, Bp. 1988; 161-163 old.

Gépelés, kiemelések tőlem: B.K.

lead kép:https://americanhistory.si.edu/onthewater/exhibition/3_4.html

Előhang

Én...nagyon szeretem a temetőket. Érdekes és megnyugtató érzés volt már kislányként is mászkálnia mohás kövek közt. Mondjuk, lehet hogy azért mert első és meghatározó temető-élményem egy gömöri palóc falucskához kötnek (Balogfalához, hogy pontosak legyünk). Legnagyobb tisztelettel, de egy alföldi temető sosem hozza azt az élményt, amit egy hegyoldalban (na jó...domboldal...de akkor is) lévő temető jelent. Főleg halottak napján, mikor gyertyafény-hadsereg vigyázza az alvók álmát...hihetetlenül gyönyörű. 

Mondjuk, mikor majdnem hároméves koromban meghalt szeretett dédnagymamám, és kerestem, hogy  hol van, mondták, hogy meghalt és kivitték a temetőbe...nem értettem. Ha annyira szerettük, miért nem temettük el a kertben, hogy közel legyen? Aztán megmutatták a sírt, én meg a puha agyagos földbe lyukat kapartam, hogy megkeressem a dédit. (Pontosan emlékszem a nedves föld tapintására tömzsi ujjacskáim között. Nem, NEM elbeszélésből tudom, szerintem a szüleim már elfelejtették, de én nem.)

Nos tehát, szeretem a temetőket.

Kicsit devianciának tartottam ezt, míg meg nem támogatott egyszer Polcz Alaine, jó, Ő mondjuk a Házsongárd dicséretét zengte, de én nem török olyan nagyra...jó érzés volt, hogy nem vagyok egyedül, más is szeret temetőkben mászkálni, üldögélni.

Ebből egyértelműen következik, hogy Hegymagason is be kellett térjek körülnézni.

Érdekes volt már az elhelyezkedése is: a főúttal párhuzamosan a hegyoldalban. Hmm...de jó lesz.

Nyitva is temetőkapu.

Messze arrébb egy középkorú hölgy gondoz egy sírt. Sebaj, jobb lenne egyedül, de hát ez van. Elbámészkodom...a helyesírási hibák itt általában elbájolnak (hétköznapilag bosszantanak).

Imátkozzunk

Ni, milyen érdekes kút.

Ekkor rámköszön a hölgy, hogy jóestétkívánok, én meg annyira megijedek, hogy visszaköszönök ugyan , de nem fordulok hátra, gyáván eloldaglok (s közben nagyon bunkónak érzem magam, éééss mitagadás, az is vagyok. )

Nézgélődök...nézgélődök, a legérdekesebb, hogy a délkeleti (?)szél és az eső hogy tönkretette a mészkő (?) síremlékeket...

Ekkor rámdörren egy határozott hang:

-Maga meg mit fényképezget itten?!

Megrémülök. A sírgondozó hölgy az!

-Kérem, én csak a régi sírokat, olyan gyönyörűek...és előkapom a telefonomat bizonyságul.

-Tényleg?! -rápillant, nincs meggyőzve. Mert nem akarunk ám bajt! A szemében ellenséges fények villognak.

(Milyen bajt?!)

-Volt már itt sírrongálás ám...!

(Itt? Egy felekezetileg homogén apró temetőben? Borzasztó.)

-Kérem, én csak...szeretem a régi temetőket. És közben imádkoztam is a halottakért (ez igaz amúgy).

-Hát...jól van...-mondta megenyhülve. Elnézést, hogy kérdeztem, csak...

-Kérem, teljesen jogos. Megértem.

Háborús sír ez szerintem

Kicsit még nézelődtem, de nem volt maradásom sokáig már.

Ahogy nyitom a temetőkaput, utánam kiált:

-Nyaral itt?

Visszamegyek, nem illendő visszakiabálni szerintem.

-Igen.

-Hol szállt meg?

(lekádereznek, érzem :-))

-A Kossuth utcában – és kissé megbicsaklik a nyelvem, mert a szállásadónőnk különös véletlen folytán régi (és nyertes) vetélytársnőm nevét viseli, mind vezeték-, mind keresztnevében...

-Tudom, tudom. És csak így egyedül?

-Nem, nem, a fiúk focizni mentek...én meg szeretem a temetőket...

A szemében az őrülteknek kijáró, tisztelettel vegyes tartózkodó udvariasság:

-Mindenkinek kell valami szenvedély...

:-)

„Éppen zöldcsütörtökön történt, hogy az öreg úgy déltájban gyomorgörcsökről kezdett panaszkodni, nagyon elsápadt és nagy fájdalmakat érzett, lefeküdt, melegített zabzsacskókat kért a gyomrára. Ancsura behozta a zabot és megigazgatta a vánkosait. Gyomorgörcsei csillapodtak egy kissé, de rettenetes bágyadtság fogta el, egész estig aludt.

...

Csendesen aludta át az éjet, reggelre fölkelt, nagyon sápadt volt, nagyon gyenge, de feljárt, tett-vett, rakosgatott a fiókjában, régi emlékei közt. 

...

Egész nap csetlett-botlott, délután bezárkózott az írószobájába, megivott egy üveg tokaji aszút, és folytonosan írt. Ancsura egyetlen-egyszer kérezkedett be hozzá, megtudni, nincs-e valamire szüksége?

- Nincs.

- Nem fáj-e valamije?

- Az oldalom fáj, az a hely fáj, ahol a kaszás ember megveregetett álmomban. Odabenn fáj valami.

- Nagyon fáj?

- Nagyon.

- Ne küldjek orvosért?

- Ne.

Estefelé elhívatta a közjegyzőt, Sztolarik János urat. Nagyon víg volt, mikor a közjegyző jött, még nevetett is. Leültette, és még egy üveg tokajit hozatott.

...

Koccintottak az erős eszenciával.

Reggelre megint fölléptek a gyomorgörcsök, ordított, sokat szenvedett fájdalmában. A borostyáncsöppek és a hasára rakott mustárpapír csak pillanatnyira csillapították. Rettenetesen bágyadt lett és a szeme karikáiban valami tompa, kísérteties homály jelent meg. Nyögött, sziszegett és csak egyszer-egyszer mutatott érdeklődést a külső világ iránt.

...

Maga számára savanyú vizet kért, folyton ivott, egyszerre felhajtott egy egész üveg savanyú vizet, nagyon jólesett neki, rettenetes belső forrósága lehetett.

Déltájban még erősebbek lettek a görcsök, s vért kezdett hányni. Ancsura megijedt, sírásra fakadt. Kérdezte, ne küldjön-e orvosért vagy papért?

...

A beteg elcsendesedett ezután, nem nyögött, nem szuszogott, hanem figyelt, föl-fölemelve fejét a párnákról, és a fejéhez támasztott kopott esernyő nyelét megsimogatva a kezével, mintha enyhülést szerezne neki.

...

- Simogasd meg a homlokomat, Ancsura, a tenyereddel - lihegte alig hallhatóan -, hadd érezzek még egyszer asszonyi kezet a testemen.

Behunyta a szemét, míg Ancsura rajta tartotta kezét a halántékain, úgy látszott, mintha jólesne neki, hogy a feje pántok között van. Egy csepp forróság se mutatkozott a homlokán, még inkább hideg volt és száraz, nem volt meg a bőrnek a rendes nedvessége, szinte porzott, hámlott.

A beteg sóhajtott:

- Nem elég sima a kezed, nem elég... El van durvulva a kezed, Ancsura!

...

Ebben a pillanatban egy hörgő kiáltás hallatszott a beállott csendben, egy idétlen, érthetetlen hang, mintha azt kiáltaná fuldokolva: »Hallom a tülköt, hallom«, aztán újra egy hörgés és egy zuhanás.

Ancsura leugrott és a hálószobába rohant. Már akkor minden csöndes volt, az ágy el volt öntve vérrel, s Gregorics ott feküdt meghalva, fehéren, nyitott, merev szemekkel. Egyik keze lelógott, és az esernyőt tartotta görcsösen.”

In: Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, 1895

Kiemelések tőlem, B.K.

Kép: Sutori

"Apa szívem, fáj a fejem. Apjától több megértést vár. ...

- Jó lesz Jancsit elhívatni. Dőlj le, amíg a doktor bácsi megjön. 

De a doktor bácsi sima, kerek arca nem mosolyog, ahogy szokott:

- A szokásos téli leromlás. Feküdjön egy hétig, ráfér a pihenés. Szedje csak a kína-vasbort, más orvosság nem kell.

Egyébként vasbor most is kapható

Egy nap, kettő, csak eltelik olvasással, de egész nap egyedül van. ...Csütörtökön már nem bírja tovább, megkéri anyját, izenjen el Mózerékhoz, hogy Magda jöjjön el a leckéket kijegyezni. Kijegyezni való csak Mihaila nővér tárgyainál van. ...Öreg, nem sokat tud, könyvben követi a felelőt, de csak pislog bele, azt hiszi, nem látják. Valamilyen titokzatos oknál fogva az egészségtant is ő tanítja és mindig zavarban van (szegényke...). Nehéz belenyugodnia, hogy az emberi testnek belső részei vannak. s azokat meg is nevezik. A kihagyások itt komplikáltabbak. Úgy tér ki a nehézségek elől, hogy bekezdést, meg a kérdéses sort nevezi meg, s hogy hányadik szótól meddig kell áthúzni. Dehogy olvasná fel, hogy hastífusz. 

-A címszót húzzák át, írják fölé, hogy : Altesti hagymáz. - Amit nem tud illendőbb szóval helyettesíteni, egészen kihagyja.A könyvükben több a törlés, mint ami bent marad."

Történik: 1898-ban.

In: Beczássy Judit: Piri; Forum Kiadó, 1961, 58. old. Kiemelések tőlem,  B.K.

 Simán lehet, hogy ez volt az egészségtan-tankönyvük...de ez csak találgatás részemről

Kép:

1.

https://www.darabanth.com/hu/gyorsarveres/212/kategoriak~Festmeny-mutargy-papirregiseg-egyeb/Uvegtargyak~7/Rethy-Bela-Gyogyszereszi-laboratoriuma-China-vasbor-cimkes-uvege-m-21-cm~II880355/

2.

https://www.antikvarium.hu/konyv/dr-bexheft-armin-egeszsegtan-184133

Aranybánya