Ebből a könyvből már idéztem a facebookon, tudjátok, mikor Mary Lou sóvárogva nézett a Quarantine felé (ez alighanem valami városrész lehet).
Alábbiakban kiemelnék pár részletet, hogy képet kapjunk az amerikai úrinők első világháború utáni öltözködési szokásaiból.
Én remekül szórakoztam és csak egész kicsit irigykedtem néha.
Betűhív átírás, kiemelések, betoldások tőlem.
"A nap további részét Mary Lou azzal töltötte, hogy kitisztította és kivasalta szövetkosztümjét, amit tavaly vásárolt. Sokáig kellett takarékoskodnia, amig megvehette, mert szőrmegallér is volt rajta és az egész nagyon szép és fiatalos volt (az biztos). A szoknyát kicsit le is eresztette Mary Lou, mert azt olvasta valamelyik divatlapban, hogy a szoknyák megint közelednek a földhöz. Megszemlélte a kis szövetsapkáját, ez egészen uj volt még és nagyon elegáns és örömmel állapitotta meg, hogy cipője és keztyüje is kiállja még a birálatot (kosztüm, sapka, cipő kesztyű: íme egy elegáns fiatal nő)."
"Mrs. Lorrimer nagyon magas volt és nagyon karcsu. Rendkívül finom, megejtő eleganciával öltözködött. Egészen rövidre vágott fehér haja követte a fej nemes vonalát és szelíd, puha hullámokban tapadt hozzá. Kitünő szabásu ruhájának színe az a sötét dália-árnyalat volt, amelyik mélyebb a pirosnál de világosabb a bíborvörösnél (értitek). Mary Loura szegezett szeme gyönyörű volt, sötétbarna, amiben ámbraszínű fények bujkáltak (ámbraszínű?! én kérek elnézést)".
"Nemsokára felmentek lefeküdni. Mary Lou hálószobájában bűbájos halvány barackszínü hálóinget hozzávaló köpenykét (köpenykééét? minek?!) és csinos papucsokat talált. A fürdőszobában uj fogkefe, az öltözőasztalkán nehéz ezüstből készült kefék és fésük várták. ...Mrs Lorrimer bekopogtatott, ezüsttel díszített mályvaszínü (már megint mályva, illik az ezüst egyáltalán a mályvához, ez nagyon kínoz) éjjeli köpenyben (már megint köpeny). ...Félek, hogy a papucsok rettentő nagyok a maga kis lábaira, de ezen ma már nem tudunk segíteni. Azt hiszem, egész csomó holmit hozatok holnap a városból, nem várunk addig, amig bemehetünk vásárolni (ne is)."
"Most pihent és derüs volt az asszony arca. Lágy, sima gyapjuból készült, egyszerü, magasdereku, meleg zöldszinü ruhát viselt, melynek diszitese csak bőröv és a fehér selyem gallér és kézelők voltak (igazán, csak ennyi. Egy egyszerű, magasgderekú melegzöld ruha, bőrövvel, fehér selyem gallérral és kézelőkkel: megejtően szimpla)."
jó hát ez csak egy korabeli zöld ruha, de tetszik
"-Amig sétálni voltak, telefonáltam egész csomó holmiért. Az egyik divatszalon – és itt New York egyik legelőkelőbb cégét emlitette (mily meglepő)– kiküldi ma az üzletvezetőnőjét néhány kész ruhával (minek fáradni, észmegáll). Remélem, akad köztük, ami megfelel (én is nagyon) . Gyorsan telefonálok ujra, mielőtt az üzletvezetőnő útnak indul, hogy hozzon lovaglóruhát is (okvetlen)."
Zárójel
(Azért az valahogy nincs előttem, hogy az Escada vagy a Nanushka budapesti boltvezetője lefárad a Boszorkánysziget utcába és a helyszínen forrón reméli, hogy tetszenek nekem a hozott kész modellek; ha nem, akkor persze majd terveznek rám illőt, a legnagyobb örömmel).
Zárójel bezárva.
"De Jenny már nem volt a szobában, ugy kisuhant, mint a biborvörös villám (ezek szerint bíborvörös ruhában volt...!). Mikor átjött Westwoodba, kis kézitáskát is hozott magával, amelyik alig volt nagyobb, mint egy valamirevaló okmánybélyeg. Ez azt jelentette, hogy estélyi ruhát is hozott és itt marad vacsorára. (Okmánybélyegnyi ridikülben estélyi ruha? Erre kérnék időt.)"
"A lány belépett. Halványzöld vizililiom-színű pizsamáját viselte (a sötétzöld vizililiom-színű pizsama biztos mosásban volt) és a hozzávaló, fényes aranyszövettel diszitett fekete köpenykét (kész szerencse, hogy az nem volt mosásban). A lábán aranypapucs (az illik az aranyszövethez, NYILVÁN) volt, a haja csupa kusza gyürü."
...hát, ilyesmik...
In: Faith Baldwin: Második szereposztás (Make believe), fordította: Földes Jolán; Palladis R.T. Kiadás, Budapest (é.n.), Pengős regények-sorozat
-Mit csináltál, te asszony? - kiáltotta Gedeon kétségbeesetten.
De Malvinka nem felelt. Behunyt szemekkel feküdt ott és kezében még mindig veronálos dobozkáját szorongatta.
Gedeon (aki orvos különben) magánkívül rogyott le melléje, és rázni kezdte.
...
-Én nem tudok segíteni - nekem megállt az eszem.
Megfogta Malvinka kis, hideg csuklóját, és egy pillanatig némán nézte a keskeny, fehér arcot. Aztán halkan, rekedten szólt.
- Hívjátok el a vén vízilót. Ő talán tud segíteni (konkurens körorvos, haragban vannak).
...Huber izzadva, lihegve loholt be. Mögötte Cili és Elvira jöttek. A doktor harsogva kérdezte.
-Mi a baj?
És Gedeon halkan felelt;
-Kedves kolléga úr, a feleségem bevette a veronált, amit egyszer régen Cili nővéremnek volt szíves írni. Kérem, segítsen rajta. Én nem tudok, minden tagom reszket. Megállt az eszem.
Malvinka sírva szólt:
- Nem akarok meghalni, doktor úr!
Huber a homlokát törülgette. Sietett.
-Nagyon helyes - mondta derülten. - Üljön egészen fel egészen nyugodtan, kedves nagyságos asszonyom, aztán pedig tegyen egy priznicet a szívére, hogy ez az izgalom meg ne ártson.
Gedeon ordítva ugrott fel.
- Mit mond? Ahelyett, hogy gyomormosást végezne azonnal? Maga vízi..
-Spórolja meg! - nyújtotta ki elhárítóan Huber a kezét. -Spórolja meg, kolléga úr. Ezt a receptet én akkoriban írtam, mikor még mikor még mindnyájan nagyon fiatalok voltunk, és nem volt szívem, hozzá, hogy valakit is vigasztalás nélkül hagyjak. Cili őnagyságának az az érzés kellett, hogy neki valami méreg van a kezében. De csak nem képzeli, kolléga úr, hogy én valamikor is úgy megbíztam az asszonyokban, hogy ilyesmit adjak a kezükbe? Felírtam egy kis szalicikumot tört cukorral...(ahhh, minő patriarcha...:-))
Csönd lett. Mind a homlokukat törülgették. Egyszerre megmozdult Gedeon. Huberhoz lépett. A kezét nyújtotta ünnepélyesen.
-Kedves kolléga úr-mondta emelt hangon, maga okos ember. Több annál. Bölcs. Filozófus. Köszönöm önnek a feleségemet.
-Szívesen, kedves kolléga úr, nagyon szívesen - felelte Huber.
Malvinka rájuk bámult. Aztán sikoltva kérdezte.:
-Nem fogok meghalni?
-Nem!- felelte Huber.
-Jaj, de jó! -mondta ujjongva az asszony.
-Priznicet teszünk a szívedre, kicsikém- mondta Gedeon -, hogy ez a mai izgalom meg nem ártson. Kedves jó kolléga úr, legyen máskor is szerencsém. Bármikor szívesen látom, kedves jó kolléga úr."
Kiemelések tőlem, B.K.
In: Kosáryné Réz Lola: A vén diák; Kráter Műhely Egyesület, 2011; eredeti megjelenés 1927
vele tűrök, vele szenvedek...holtomig vagy holtáig
Előzmények:
Az özvegy kovácsnál szolgál pesztonkaként, mindenesként Kati, a csúnya lány, akit mindenki csúfol. A kovács jegyben jár Etelkával a jókanalú szakácsnővel.
"A kovács kedvetlen volt és zavaros szemű, mint dorbézolás után szokott lenni.
Mellette ott állt Etelka is, és aggodalommal nézte. Még tokásabb volt, mint húsvétkor, s a gyászruha volt még rajta. Aggodalmas szemmel kérdezgette a kovácsot:
- De hát mitül? mitül? Hiszen még délelőtt nem volt semmi baja.
- Bizonyosan jól bevermeltél a csuszából - mondotta rá Dolfi. - Fene abba a csuszába, egyszer vándorló legény koromba nagyon zsíros csuszát adtak Érsekújvárt. Egy egész tállal megettem. Fél esztendeig sanyarta a gyomromat.
- Az lehetetlen! - szólt rá hevesen Etelka. - Ami csuszát én főzök, azt megeheti a beteg is.
Az öregasszony is kilépett a konyhából. Vizes kendőt hozott.
- Kössük be a fejedet.
...
A suszternak egyszer csak elváltozik a képe. A térdére csap.
- Te, Pali! Nem-e a himlő kezd ki téged?
- Ördög! - feleli félvállról a kovács.
- De a Pilátusát! Így kezdődött ez Jósvainén is. Be vagy-e ótva?
- Nem vagyok.
A suszter fölkelt. A fejét csóválta, s elbaktatott köszönés nélkül, be a faluba.
Másnap reggel a kovácsék Katija jött hozzánk.
- Izeni Etelka asszony, hogy bocsánatot kér, nem jöhet: beteg a vőlegénye.
- Mi baja a kovácsnak?
- A keresztcsontja fáj.
- No lám - mondotta az apám -, nyáron is meghűlhet az ember.
Az orvos éppen a faluban járt. Etelka elfogta a műhely előtt. Könnyezve kérte, hogy nézze meg a vőlegényét.
Már akkor feküdt a kovács. Csak a díványra dőlt le azon bőrkötényesen, ahogy volt. Bosszankodott is, hogy az orvost behítták.
- Nincs nekem semmi bajom! - mondotta fölkelve. - Nagyot emeltem: megerőltettem a derekamat.
- Forróságot nem érez?
- De, olyan hideglelés-félét. Elmúlik az magátul is.
Az orvos bólintott:
- No, csak vetkőzzön le, majszter! Feküdjön le. Az ilyen erős ember kibírja - a himlőt.
Az öregasszony még azon órában kocsit fogadott.
- Én már öreg vagyok - motyogta -, fölösleges is vagyok már itten. A fiatalok majd elgondoznak.
S visszatért a falujába.
A Feri legény éjjel megszökött a faluból.
Etelka másnap délelőtt hozzánk jött főzni (ágyő, beteg kovács, mi?)
- Nem vagyok bolond - mondotta -, hogy rám szedjem a himlőt.
A kovácsműhely két héten át be volt zárva. Aki véletlenül odament is, meglátta a piros cédulát a házán, ijedten fordult el onnan.
Mi történt a két hét alatt a házban? A jó Isten tudja.
Én is irtózva kerültem azt a tájékot. Mindig a molnárlegény kísértett, aki nyöszörögve kért vizet, s utoljára beleölte magát a zúgóba.
A harmadik héten aztán láttam a kovácsot, amint egy kantával ballagott a patakra. A szakálla kinőtt. A képe sötétvörös volt messziről is. Aztán megint láttam, ahogy ott ült a konyha előtt, és sárgarépát tisztított. Mellette a kisfia játszadozott a kutyával. A fiúcskán nem látszott semmi baj, de a kovácsnak a képe olyan tarka volt, mint az üvegházi ananász. Alig lehetett ráismerni.
A következő héten Kati is előbújt (bezzeg a csúnya, köznevetségtárgya-Kati, az nem félt a himlőtől). Annak még cifrább volt az ábrázata. A konyhaajtó előtt állt, és a falu felé nézett, miközben a kezével ernyőzte a szemét, hogy a nap bele ne süssön.
Valami tíz napra rá betértem a suszterhez, hogy a cipőm sarkát megjavíttassam.
Ahogy ott ülök a csirizszagú nyomorúságban, belép Gede is, és hoz a hóna alatt egy pár rongyos csizmát.
- No - mondja vígan -, hát látták-e a kovácsot?
- Nem - feleli Dolfi buzgón kopácsolva a sarkat. - Mióta lefeküdt, nem láttam.
- Most mentek el itt a ház előtt Katival.
A suszter rábámult:
- Katival?
- Avval ám. A paphó mennek.
A suszternek kiesett a cipő a kezéből.
- A paphó?
- Ahho. Kihirdettetik magukat.
- Pronty! - kiáltotta a suszter.
S olyat csapott az asztalára, hogy minden szerszám zörgött belé.
A kihirdetés csakugyan megtörtént.
A suszter még azon a héten átköltözött a falunak a másik végére."
Forrás: Gárdonyi Géza: Szép asszony a kovácsné (1927)
Helyszín: megyeszékhely menő edzőtermének női öltözője.
Szereplők: két ötven év körüli hölgy (csoportos órán voltak)
-Nem tudom, menyire veszélyes ez az új vírus
-(legyintés) Semennyire…
- Úgy hallottam, tüdőgyulladást is okozhat…
- (legyintve) Áááá, dehogy okoz. Olyan, mint a nátha.
-De van ez az elzárás…
-Karantén.
-Az! Nem tudom már, mit csináljak… most kezdjek el én is lisztért, meg cukorért rohanni…
-Jajj, dehogy…figyelj, ez DÖNTÉS kérdése.
-???
-Emlékszel, mikor volt az a gazdasági válság…
(bizonytalan bólintás)
-Nahát: én ELDÖNTÖTTEM, hogy nem ülök fel arra a vonatra.
-És?
- (diadalmasan) És életemben nem kerestem annyi pénz, mint akkor. Minden a DÖNTÉSEN múlik. Döntsd el, hogy nem ülsz fel a koronavírus vonatra.
-De ha elfogy a liszt…
-Elfogy, elfogy…eszel müzlit meg befőttet a spájzból…és nyugi, nem fog soká tartani, A héten tetőzik, áprilisra sehol sem lesz már.
- (döbbenten) Honnan tudod?
- (bölcsen) Ez asztrológiailag kiszámítható.
- Na jó, de ha közben mégis lesz ez a karantén…
- Jajj, de ha mondom, hogy a DÖNTÉSEN múlik minden…az asztrológiatanárom mondta.
Ha eldöntöd, hogy elvonulsz két hétre meditálni, az életed legjobb két hete lesz. Ne mások döntsék el helyetted! Döntsd el, hogy 2 hétig nem dugjátok ki az orrotokat a lakásból…kész…! Meg vagytok mentve. Szerelmeskedsz a férjeddel..
(zavart kuncogás)
-Jó, akkor sorozatokat néztek…de a lényeg, hogy ne más döntsön helyettetek…
(Ekkor úgy éreztem, hogy én viszont legszívesebben úgy döntenék, hogy felülök a Corona IC-re, és elutaznék messze-messze…például a képen szereplő helyre…
majd az ÁNTSZ-be átvenni a 40 (!) db sebészi maszkot, amivel a potenciális koronavírus-hordozókat kellene majdan ellátnom)
"Rosszkor érkeztünk haza. Rézi fejére szorított kezekkel a házunk előtt járkált, iszonyú fejfájások gyötörték eben az időben, ilyenkor nem tudott megmaradni a házban az udvaron rohangált fel-alá, az utcára is kiszaladt, két kézzel szorította a fejét, mintha szét akarná roppantani, az arca eltorzult, a szemei megüvegesedtek. Azt hiszem, észre sem vett bennünket, amikor megálltunk a ház előtt. Rá kellett kiáltanom.
-Vajúdó asszony van a szekéren,
Rézi megtorpant, arcába és szemeibe lassanként visszatért az élet. Kissé kábán, de értelmes tekintettel jött oda hozzánk. Megnézte a nagy hasú, szenvedő asszonyt és megkérdezte:
-Ezek a Te gyerekeid?
-Az enyémek-mondta az asszony.
-Akkor már megtapasztaltad, mivel jár a szülés. Kelj föl, menjünk be a házba.
…
(Rézi levezeti a szülést, egészséges kisfiú születik, de a csángó fiatalasszony nyomban fel akar kelni és menni tovább Szőregre (!)).
Rézi eltorzult arccal ráripakodott:
-Fogd be a szád! Nélküled is elég bajom van. Szétrobban a fejem.
-Mi történik magával? - nézte elképedve a csángó fiatalasszony Rézi eltorzult arcát.
-Megöregedtem. Már csak más asszonyokból húzom ki a gyerekeket.
-Fáj a feje?
-Már másfél éve fejfájás kínoz. Néha úgy érzem, hogy beleőrülök.
A csángó asszony még mindig halk hangon beszélt az ágyból, de hirtelen ő kezdett el rendelkezni.
-Van torma a kertjében?
-Szedjen ki néhány tormagyökeret, reszelje le, locsolja meg ecettel, tegye vászonzacskóba, és rakja rá a fejére.
-Minek?
A friss torma kiszívja a fájdalmat.
-A csontból is?
-A csontból is.
Rézi gyanakvóan, majdnem ellenségesen nézte a paplan alatt vérző fiatalasszonyt, aztán megrázta a fejét, a konyhába jött, felkapta a konyhakést, kirohant a kertbe és három tormagyökérrel tért vissza.
-Ennél rosszabb már úgysem lehet – mondta. A szemei ismét megüvegesedtek.
Megmosta és lereszelte a tormagyökereket, a reszelékbe ecetet öntött, fehér vászonzacskóba rakta, a vászonzacskóba rakta, a vászonzacskót a fejére tette, úgy ült vissza Dániel Sarolta ágya mellé. Olyan volt, mint egy megmerevedett, hósipkás szobor, vagy mint egynagyon elfáradt kórházi nővér, és még mindig bizalmatlanul nézett a csángó asszonyra.
A szobában mindenki boldog volt, a csecsemő békésen elaludt, testvérei mosolyogva figyelték, Dániel Ferenc továbbra is felesége kezét simogatta. Csak Rézi szenvedett a boldog emberek között, eltorzult arca egyre vörösebb lett, aztán már sötétlila, olyan, mint Sava Jaksic arca, amikor letérdelt Török Ádám elé. Odamentem hozzá, átfogtam a vállát.
-Gutaütéses színed van-mondtam.
-Ég a koponyám. Úgy érzem, mintha parázs lenne a fejemen.
-Tűrje el a parazsat – mondta Sarolta. Ez húzza ki a fájdalmat. Tartsa a fején minél tovább a friss tormát. Egész életére kihúzza a fájdalmat.
-Egész életemre?
-Ha eltűri az égést.
- Eltűröm - mondta Rézi. -Azt sem bánom, ha lángra lobban a hajam, Legalább elégnem az ősz hajszálaim. Nagyon sok van belőlük.
-A mai napon beteg feleségekkel vert meg bennünket az Isten - mondtam Dániel Ferencnek. – A tied alulról vérzik, az enyémnek meg a feje lángol.
-Holnapra már mindketten talpra állunk- mondta Sarolta.
Rézi még azon a napon talpra állt. Jó másfél óráig szenvedett elkékült arccal, akkor visszajött a régi színe, és már visszamosolygott a boldog csángókra. Ismét ő rendezkedett a házunkban. Levágott két tyúkot, levest főzött, húst sütött, megetette Saroltát, én Dániel Ferenccel és a gyerekekkel a konyhában ettem."
In: Gion Nándor: Ez a nap a miénk, Noran Könyvkiadó, 2007, 499-502. old.
Hosszú utat tettünk meg a fejlődés útján, Drága Nőtársaim.
Bornemissza Anna, Bánffyhunyady Hunyady Erzsébet, Zilahy Ágnes, Doletskó Teréz, Szekula Teréz, Móra Ferencné…után…a ún. rendszerváltás tisztító vihara (LOL) elhozta nekünk az
UTÁLOK FŐZNI
de a családom folyton enni akar
(impresszumot lásd a bejegyzés végén)
hiánypótló kiadványt.
Már címlap is olyan sokatmondó...a család, aki folyton enni akar, a családanya meg görnyedve halad előre a háztartásvezetés göröngyös országútján (mi szép, mikor szocialista nőideálba friss vért ömleszt a nyugati feminizmus...szele, vagy mi, mert ez lesz majd elkövetkezendő, de ezt még a nőideál nem is sejti...mert a család, a galád, folyton éhes, így muszáj főzni, pedig utál, lsd. még: mártír; ezt tudnám folytatni, de nem teszem, mert rendes vagyok.)
A borító tanúsága szerint egy széria volt éppen születőben, a GYORSAN, GAZDASÁGOSAN, ÜGYESEN OTTHON sorozat 1. évfolyam, 1. számát tartom a kezemben (megjelenik negyedévente, keresse az újságárusoknál!). Eredeti ára 37 Ft. (egy gombóc fagyi 8 forint volt akkortájt, asszem).
A jeles kiadványnak a külleme is pont olyan hívogató, mint a címe. 32 oldal, egy ponton fűzve.
Zárójel. nem szeretnék képmutató lenni...én is voltam egyetemista (ha nem is ma).
Sőt, gimnazista is voltam.
S bár szüleim, nagyszüleim irigylésre méltó falusi konyhát vittek, jó alapanyagokkal, hagyományos és ötletes ételekkel...mikor az alig 15 éves Kölönte bekerült a Nagyváros magányába...azért felhígult étkezéseinek mind rendszeressége, mind minősége. Ha jellemeznem kéne egy mondattal ezt a röpke 10-15 évet, ez lenne az:
"Amin a sajt megolvad, az meleg ételnek számít".
Pont.
Aztán jött a Magyar Nemzet s benne a Bűvös Szakács...de ezt már egy másik fejezet. :-)
Mindezt azért írom le, hogy világos legyen: nekem nem a szükségmegoldásokkal, az egyszerű, tápláló alapanyagok ügyes/kevésbé ügyes felhasználásával van a bajom...valami pervazív igénytelenséget érzek e sorok mögött, ami családi receptkönyvben igen sérti a...nem tudom: ZAVAR.
Na, mindjárt meglátjátok.
Kiragadnék pár ételleírást, ebből képet kaphattok a hangulatról…ami eltöltött…
HÚSPÓTLÓK
(azt mégsem írhatja, hogy böjti előételek/assiette-ek; egyrészt, mert fogalma sincs szerintem, mi az,másrészt meg, a fene se tudja, mennyire végleges ez a rendszerváltás-cucc...)
TOJÁS TEJFÖLBEN (???)
Felolvasztasz egy jó kávéskanálnyi margarint (jó hogy) , de nem hagyod megbarnulni. Beleteszel 3 dl tejfelt (a kávéskanál olvadt margarinba? jóóóó), megsózod és óvatosan beleütsz egész tojásokat. Ha a fehérje megszilárdult, tálalhatod. Ketchup vagy piros-arany pöttyökkel (pirosaraaaaany) díszítheted. Az egészet tűzálló tálban illik csinálni, amiben tálalni is lehet. (15.old)
PÁRIZSI TOJÁSSAL (a húspótlók közt, valamiért)
Héjas, (!) szeletelt párizsit kevés olajon sütni kezdesz. Ha a szélei felkunkorodnak, beleütsz egy-egy tojást. Megsózod és lassú tüzön sütöd, amíg a fehérje megszilárdul. Spenóthoz (neee) , sóskához (neneneee) adhatod. (15. old.)
Ez is létezik. (malackaraj.reblog.hu)
TÚRÓS KRUMPLI
Nyomorétel, de kellemes (???!!! az a gőg, ami ebben a mondatban van, nekem elég ok a népi-urbánus forradalom kirobbantásához. Komolyan). Újra divatba lehet hozni. (köszönjük, KÖSZÖNJÜK, ó, városi haladó elvtársnő, ja, nem polgártársnő). 10 dkg húsos szalonnát apró kockákra vágsz. Lapáttal tányérra kiemeled a pörcöt. A visszamaradt zsírba héjában főtt, kockára vágott krumplit forgatsz bele. Másik edényben 2 dl tejfölben megmelegítesz 1/4 kg túrót, vagy juhtúrót, közé kevered a szalonnapörcöt és a kicsit megpirult krumplival összekevered, Saláta jár hozzá (meg 6-8 óra kapálás a krumpliföldön; hagyjuk)
Nemzetközi vizeken
SPAGETTI BAZSALIKOMMÁRTÁSSAL
(alcím: retró pesztó)
Ha tudsz szerezni 20 dkg (friss!!!) bazsalikomlevelet, nagyon finom étel lesz belőle (az biztos). A bazsalikomleveleket eldörzsölöd sóval, borssal, 3 szétnyomott fokhagymagerezddel, míg pasztajellegű lesz. Ebbe a pasztába lassanként belekeversz 1 dl (oliva) olajat, felhígítod egy kevés spagetti főzővízzel (basszus) és kb. 5 evőkanál reszelt sajttal (ugye nem trappista, vagy de?!) együtt a leszűrt spagettihez kevered. Ha van, néhány összevágott sós mogyoróval vagy mandulával megszórod (a fenyőmagot már úgyis beledörzsölted a bazsalikomba, igaz?). (12 oldal)
RATATOUILLE-FÉLE
(legalább szerény; csak "-féle")
Cukkiniből, padlizsánból vagy patiszonból (szerintem mindhárom jöhet). Meghámozod, nagy kockára vágod, egy sárgarépát (??? répát a ratatüjbe?!) megreszelsz, vagy egy maréknyi mirelit sárgarépakockát (MIRELIT répát a ratatüjbe???) veszel, zöldpaprikát karikára, paradicsomot szeletekre vágsz. Olajon hagymát/hagymakrémet (???) sárgára pirítasz, beleforgatod az összes zöldséget, 2 gerezd elnyomott fokhagymát/fokhagymakrémet (???) sót, borsot. Provance-i fűszert teszel hozzá (legalább). Befeded, kis lángon puhára főzöd (dehogy puhára, Isten őrizz!!!) Igy is jó, de lehet virslit, kolbászt is közé tenni, vagy ha kész, két felvert tojást ráönteni (ne, ne, neee)
Éééés (dobpergés) a non plus ultra ( "sok országot bejártam, de ily furcsa szerzettel, Uram, Királyom, nem tanákoztam") ...figyeljetek jól:
KEDVENC LEVES
Minden olyan ételmaradékot, ami már nem elég semmire, egy erre a célra a hűtőszekrényben tartott edénybe teszek. Ez szó szerint értendő, tehát főzeléket, zöldséget, húst, halat vagy bármi mást, persze édesség kivételével (huh). Néhány nap alatt többnyire összejön egy elég nagy mennyiség. Akkor felengedem vízzel, beleteszem az esetleg még fellelhető maradék szelet párizsit vagy egyebet, természetesen összevágva és néhány percig főzöm (az a néhány perc kell, hogy létrejöjjön az ÍZÖSSZEG). Megkóstolom, ha kell, utánaízesítem, többnyire kell, és megszórom petrezselyemmel.
Mindig egy kicsit más, érdekes ízű leves lesz belőle.
AZ BIZTOS.
Köszönöm a Dekameron Antikváriumnak, hogy szert tehettünk erre az unikális kiadványra :-) De tényleg.
Megjegyzés: zárójeles és bármilyen kiemelések tőlem. B.K. A recepteket betűhív átírásban közöltem.
„Lila nagyvonalú is volt. Egy délután Gennaróval felcipeltetett egy régi számítógépet. Megmutatta, hogyan működik és azzal zárta a mondókáját: neked hoztam, ajándék.
Már másnap használatba vettem a gépet. Gyorsan hozzászoktam, csak attól rettegtem, hogy elmegy az áram és sokórás munkám kárba vész. De különben nagyon tetszett. Lila jelenlétében mondtam a lányaimnak, hogy: képzeljétek csak el! Tollal-tollszárral tanultam meg íri, arról tértem át a golyóstollra, aztán írógépre, majd villanyírógépre, és most tessék, épp csak megérintem a billentyűket és varázslatra megjelenik, amit írok. El vagyok ragadtatva, soha nem térek vissza a golyóstollhoz, annak vége, mindig számítógéppel fogok írni. Nézzétek, tapintsátok meg a bőrkeményedést a mutatóujjamon, megvan, mióta az eszemet tudom, de most majd szépen eltűnik.
Túláradó örömöm felderítette Lilát, látszott rajta, hogy ő is örül, amiért ilyen nagyra érékelem az ajándékát. De azért azt is mondta: az anyátok tisztára odavan, de érteni nem rti az egészet; azzal kiterelte a lányokat a szobámból, hadd dolgozzak nyugodtan.”
ahogy a nyolcvanas években látták (illetve akarták látni)
„Késő éjszakáig vitatkoztunk, és mindenki minden témában otthon volt. Felmerült, hogy létezik-e egyáltalán a proletariátus, rokonszenvvel taglaltuk a szocialisták politikáját és keserűen a kommunistákét (azok merevebbek, mint a zsaruk vagy a csuhások), megvitattuk, hogyan kellene kormányozni a hanyatló Olaszországot, némelyek elbüszkélkedtek, hogy drogoznak és léhán cseverésztünk egy új betegségről, mely mindnyájunk szerint Wojtyla pápa csele volt, hogy gátat vessen a szexuális szabadosság minden formájának.
Új volt nekem, hogy a telepen is drogoznak, és az is meglepett, hogy Lila ilyen undorral és elítélően említi. Nekem akkoriban a kábítószer Mariarosa* lakásához kötődött, és mellékesen a Tasso utcaitól sem volt idegen. Én magam soha nem drogoztam, legfeljebb kíváncsiságból szívtam el egy-két szál füves cigarettát, de nem botránkoztam meg, ha valaki élt vele, azokban a körökben, amelyekben régen is, akkoriban is forogtam, a drogozás senki nem botránkoztatott meg. Így hát, már csak a társalgás fenntartásának kedvéért is, elmondtam Lilának, mi a véleményem; elsősorban Mariarosára gondoltam, aki számára a drog az egyén örömszerzésének egyik eszköze volt a sok közül, azon kívül pedig szabadulás a tabuktól, a szabályok áthágásának kulturált módszere. De Lila hevesen rázta a fejét: még hogy szabályok áthágása, Lenú! Két hete holtan találták Palmieriné fiát a templomkertben. Lila teljesen kiborult a szabályok áthágása szókapcsolattól és attól, hogy pozitív értéket tulajdonítok neki. Megmakacsoltam magam: biztos baj volt a szívével, mondtam. Erre ő: a heroinnal van a baj, az ölte meg.”
*Mariarosa az elbeszélő sógornője; jó családból való milánói művészettörténet-tanár, elkötelezett kommunista-forradalmár-anarchista etc.
in: Elena Ferrante: Az elvesztette gyermek története, Park Könyvkiadó, Budapest, 2019; fordította Verseghi Anna (Storia della bambina perduta, Roma, 2014) 161. , 170-171. old.
(Dőlt betűs kiemelések az eredetiben, félkövér tőlem B.K.)
Öt, vagy hat évvel ezelőtt kezdtem ügyelni, határmenti faluban (pontosabban kettőben; igaz az egyik névleg város, de...falu az). 52-56 órás műszakokat vállaltam csak (72 volt az egység) Nem volt asszisztensem, gépkocsivezetőm, nem volt internet, csak egy vodafone-os stick (használhatatlan). Mivel nem volt internet, így kézzel kellett vezetnem az ambuláns naplót PLUSZ a kézipatika könyvelést. Full kezdőként (mármint licence-vizsgám már megvolt, asszem). Ja, és ha mindez nem lett volna elég, akkor kezdődött a migránsválság, ami természetesen egy álprobléma...de a szerb-magyar határon eléggé valóságosnak tűnt. Természetesen az egy szem ügyeletesnek kellett elhárítania a kenyai héthónapos kismama asztmás rohamát (kinn, erdőn-mezőn) és ez embercsempész vízhólyagja okozta problémát (tranzitzóna)...részletekkel szolgálhatok, de nem most.
THEN
Az autóm és én vagyunk az utolsó hősei a világnak
(2015, kelebiai határ, F. Pisti libatelepével átellenben,
hajnalodik, a kicsi Samsungom kamerája meg ennyit tud)
Az egészet csak azért írom le, hogy nekem a városi vonulós ügyelet: valóságos wellness-program.
Intelligens, képzett, ápoló-gépkocsivezető dolgozik velem (egyet ügyeltünk együtt, de tudom, ebből igazán lehet tudni, hogy most is minden rendben lesz), szépséges Toyota Rav4 suhan velünk az éjszakában ...teljesen felszerelt ügyeleti táska, EKG, minden...adminisztrálni csak annyit kell, amennyi elengedhetetlenül szükséges...nem riasztanak sem közúti balesethez, sem tranzitzónába, nem hív éjjel kettőkor a kecskeméti mentésirányítás, miszerint "a tanyavilágból kaptak telefont mellkasi panaszhoz, de szerintük kamu, nézzem már meg, hogy valós-e a hívás" (és mit gondoltok...kiment-e rémült és álmos kis doktornő az éjszakába kamu anginát nyomozni...IGEN, természetesen).
Na, de mindez...itt...nincs.
A doktornő szépen megérkezik (kivételesen kocsival, mert a bicikliről lefagyna).
Becuccol a szép (=retró pompa) szobába és elkezdi a redundanciáit ledolgozni (email, sms, határidőnapló, kapcsolattartás földrajzilag messze élő rokonokkal, némi élvezetes olvasás...de csak módjával, hisz úgyis mindjárt csöngetnek.)
Ez egy nagggyon szép szabású ablak. Még a barackvirágszínben tartott belteret és a nájlonfüggönyöket is feledtette velem.
Csöngetnek folyton, esetet, 2 órán belülit, egyszer talán rohamkocsit, ..és folyton figyelek, mert nem ezen a kocsin szoktam lenni...el ne nézzem a kicsöngetést, mekkora szívás lenne.
És már majdnem kezdem azt érezni, hogy nem dolgozom meg az óradíjamért (LOL), mikor
TITI-TÁ-TI (ezek mi vagyunk)
Lemegyek.
Tettrekész vagyok. MERT felvettem egy piros-fényvisszaverős mentőskabátot (következő műszaknál mér nem fogom találni, sajnos). Ez tartást ad, érzem! Bele: foni, pecsét, zsepi, rágó, telefon, pénztárca, toll. Kézben vénytartó és a zöld Sirák.könyv...mit lehessen tudni... (Szentírás, aka Sirák Fiának könyve)
-Hova megyünk?
-Kép papírunk van.
-(ohh)
-Egy huszonéves orosz fiú, aki hányt, lázas, és egy negyvenéves nő, aki egy hete sír.
-???
-Tudsz angolul?
-Elboldogulok.
Az Orosz Fiú Esete
Helyszín: megyeszékhely (régebben nemzetközileg terhelt, a sztrádák óta sokkal jobb azért) most is nagyon forgalmas körútjára néző albérlet. Flipchart, laptop, vasaló,vasalódeszka, szennyes(?) halmok, falon konferencia-kitűzők.
Leülni nincs hova. Az egész párbeszéd úgy zajlik, hogy a beteg az ágyon ül, én guggolok, ápolóm áll.
SÁPADT FIÚ Dobrivecser.
ÜGYELETES (ajjaj) Do You speak English?
SÁPADT FIÚ Yes.
ÜGYELETES Thank You. Good Evening, my name is Anna, I am the doctor on duty.
SÁPADT FIÚ (kezet nyújt, ágyon ül) Nikita.
ÜGYELETES (ellágyul, gondolatban: óóó, Nyikita Mihalkov, Csalóka Napfény, Oleg Menysikov…) higgadtan Nice to meet You. Nikita, Please, tell me your problem.
SÁPADT FIÚ I have pain in my stomach.
ÜGYELETES I see. (Leülni nincs hova, ezért leguggol az ágy mellé. Ápoló állva adminisztrál. ) Please show me where.
SÁPADT FIÚ (gyomorszájra mutat) And I have fever.
ÜGYELETES I see. How much was it?
SÁPADT FIÚ (megnézi a lázmérőt).36,8
ÜGYELETES Oh I see. Then please tell me that is it a permanent pain or…does it come and go?
SÁPADT FIÚ Permanent, but sometimes it is better, sometimes it worse.
ÜGYELETES Is is a crumping, or sharp, or dull? Does this pain relate to eating, or anything else?
SÁPADT FIÚ No. I cannot really eat.
ÜGYELETES Have you vomited?
SÁPADT FIÚ Yes, once.
ÜGYELETES Do you have diarrhoea?
SÁPADT FIÚ No.
ÜGYELETES Was there any blood in your…sputum (hülye)…vomit?
SÁPADT FIÚ No.
ÜGYELETES Can you eat and drink?
SÁPADT FIÚ Mostly drink.
ÜGYELETES Do you have any chronic disease? Diabetes, hypertonia…Do You take any regular medication?
SÁPADT FIÚ No.
ÜGYELETES I would like to examine you. Please lay down onto the (bevetetlen) bed
(Tarkó szabad meningeális izgalni jel nincs, tragusok nem ny. érz, nyelv nedves, etc….státuszából kiemelendő az epigasztriális nyomásérzékenység)
RR:125/80 Hgmm, P:80/min, sat 99% vc:5,8 mmol/l
ÜGYELETES So, Nikita, I did not find any really serious thing. In the background of your complaint can be hyperacidity...
SÁPADT FIÚ But I have fever...!
ÜGYELETES It is NOT fever. ...Please...Do yo feel stressed of something:
SÁPADT FIÚ No. But I will have a transatlantic flight to home tomorrow.
ÜGYELETES Don't worry, You will handle it. I will prescribe a pill.
SÁPADT FIÚ I have medication. My sister told me that I should take this (és mutatja a Noacidot, jó, de miért nem ezzel kezdtük?!).
ÜGYELETES Okay. So keep calm. Please, try something to eat in little amount. And drink water. It will be all right. And when You arrive home see your doctor. Please do not hesitate to call us if you feel you are not OK.
Kaput nyit egy hatvan pluszos otthonkás néni, vörös tartóshullámot visel a fején.
Megkér, hogy egy külön rongyban külön töröljük meg a lábunkat.
A külön rongy egy harsogó narancsszín nyári nadrág.
Előszobában egy hatalmas fagyasztószekrény.
Rajta horgolt terítő.
Hajdu centrifuga.
Betegünk az előszobából balra nyíló szobában ül. Ágy: szemben az ajtóval. Tévé szemben az ággyal, benne m5 fut.
Asztal, viackosvászon (bocs), tévé és asztal közt (ágy, asztal, tévé…bocsbocs). Fölöttünk szárítókötelek, rajtuk száradó ruhák (minek, kint is van kötél?!). Az ágyon egy kisírt szemű lány (?), haja kislányosan, kék pitt-patt csattal a fejéhez simítva. Kézfogás, bemutatkozás. Szemkontaktus részéről…nuku.
-Hallgatom, mi a panasza? Miért hívtak bennünket?
ANYUKA Nem eszik. Csak sír.
ORVOS Mióta?
ANYUKA Egy hete
ORVOS Háziorvoshoz fordultak-e?
ANYUKA Ááá, beteg.
ORVOS Csak helyettesíti valaki?
ANYUKA???Nem tudjuk.
ÁPOLÓ (megnyugtatóan) Elkérhetem a legutolsó zárójelentést?
ANYUKA Nem, nem bírja. Azt beszélték, hog legközelebb befekszik megint.
ORVOS (elege lesz, direkt a lányhoz intézi a kérdést) Úgy látom, novemberre várták. Visszament?
ANYUKA Nem, nem akart.
ORVOS (továbbra is a lányhoz) Erika, kérem, volt öngyilkossági kísérlete?
LÁNY (szemlesütve) Nem.
ANYUKA (harsog) Nem tudok vele mit csinálni. BE KELL VINNIÜK.
ORVOS (mi nem viszünk be senkit)
ANYUKA Nem eszik és prüsszög is. Csak sír, meg alszik.
ORVOS (mélyen elszomorodva, gondolatban: mint egy negyvenéves kisbaba, igaz?)
ORVOS (kétkedve) Semmit nem eszik?
ANYUKA Semmit, csak az pár kifli, tejeskávé.
ORVOS (oké) Figyeljen, kedves Xné- biztos vagyok benne, hogy NEM fog éhen halni Erika.
(vizsgálat, vit. paraméterek, vérnyomás, vércukor, etc. minden a legnagyobb rendben. Edukáció. gondozó pszichiáterhez VISSZAMENNI, pszichoterápiás osztállyal HO vegye fel a kapcsolatot, szokásomtól eltérően a saját dolgozós mobilomat is felvéstem a Délmagyar szélire, ha elakadnak, hívjanak: lapzártáig nem hívtak).
Intermezzo, mert enni kell, főleg, ha van mit
Na, most már muszáj valamit enni, rendelek gyirsgyors valami alacsony szénhidráttartalmú ételt. Csak nem hívnak már pont addig, míg kiér…
Hmmm.
Baklavát is rendeljek? Nemmnemm, hizlal (majd lefutom) drága (nem baj) az ember uralkodjon magán (oké, baklava off).
Na jó.
Rendelés lead.
Gyakorlatilag 2 percen belül: TITI-TÁ-TI, ó, a francba, feladat van.
Készpénz kikeres, ambulanciára lerohan:
-Fidu, itt van a pénz, ha jön a futár, vegyétek már át a kajámat, oksi?
Toyotába beesik, Rókusra ki. Pánikroham, fiatal férfi. Megoldjuk.
Mindeközben ápolómnál telefon csöng, csak hallom? „Igen, itt a doktornő a kocsin, igen, az ambulanciával megbeszélte…nem vagy hajlandó kifizetni? Nem kell, az ambulancián ott a pénz.”
Áhhh, hogy hozták ki ilyen gyorsan? És miért a mentésirányításra vitte, mikor VILÁGOSAN megmondtam a csajnak a telefon végén, hogy az AMBULANCIÁRA vigye…áhh, de kínos, hagyjuk, dolgozzunk…
Intermezzo VÉGE.
PS: és nem is volt jó az étel. Meghagytam háromnegyedét, pedig nem vagyok finnyás. (amúgy de, de ez más eset). 2 hét múlva dobtam ki az ügyeleti hűtőből. Szégyen. De legalább drága volt.
A Pánikos Fiatalember Esete
Óóó, az a sok kis vállalkozás a panelházak aljában..szolárium, kisállat, szolárium, lottózó, műköröm, vegyesbolt, kozmetika, kisbolt…és mennyi élet pislákol fölöttük. Na nézzük, kilencedik emelet.
A kilencedikre azért lifttel jó menni, bármilyen aprócska is
Fiatal nő nyit ajtót: "jöjjenek".
Előtérben némileg indokokatlanul, fa bárpult, benne vidám koktél-alapanyagok helyett egy zsák krumpli, a padlón.
Félszoba. Földön matrac. Ha Újszegeden lennénk, azt mondanánk, FUTONÁGY, de ez Rókus, panel és tényleg csak egy matrac, igaz, dupla. Vele szemben egészségtelen távolságban egy plazmatévé. Tévé mellett kondipad, rajta egy pár fehér cipőfűző. Erre merőlegesen egy végtelenül szomorú üveges szekrény. Tetején 2 félliteres Törley rozé, szép szimmetrikusan elhelyezve.
Alatta kb. 5, különböző színű baseball sapka,( szerintem baseball-sapka a gipszkartonozók nemzeti viselete, de remélem, ezzel nem sértek meg senkit), alatta 5-6, de tíznél semmiképpen nem több puhafedeles könyv. Ebből is pár afféle ingyenkiadvány.
5-6 könyv.
A szívem eldermedt rémületemben.
Hogy lehet így élni.
Aztán összekapartam magam. Bemutatkoztam, kérdeztem, mi a gond. Közben ápoló kollégám, Isten tartsa meg jó szokását, már el is kérte az iratokat, a legutolsó záró mindent visz általában. jó nehezen találták meg, pedig nem volt éppen iratokkal telizsúfolva a szekrény…egy dobozban zsinórok, másikban papírok. Lead panasz, hogy kakaóscsigát evett és utána bedobbant a szíve (a pazar szénhidrát és a kakaó szerintem megdobta kicsit a savat, de ki tudja)
Ebből megtudhattuk, hogy SBO látta mellkasi panasz miatt, kivizsgálta szépen, minden neg.; 20 éve füvezik, és abbahagyta (SBO-ra érkezésekor 4 napja). Papitál, zsibbad, fullad. Pszich konzílium anxiolitikumot indított, és visszarendelte kontrollra, hogy stresszoldó technikákat elsajátítson (ezazz, ezt már szeretem).
Fő panasz, hogy érzi szívét. Okés, kikérdezem, megvizsgáljuk, full negatív. (nem gond, ha nem részletezem, ugye?). 2 hét múlva megy kontrollra vissza.
De hogy addig mit csináljon.
ÜGYELETES Nyugodjon meg, most, azok alapján amit elmondott és vizsgáltam, semmi dráma nincs.
FIATALEMBER De akkor mitől vagyok rosszul?
ÜGYELETES Nézze, egyrészt, szerintem, ha 20 évig napi rendszerességgel füvezett, és ja jól számolom, nincs egy hete, hogy nem szívja, akkor valójában ez természetes. Szar ügy, de ez van (ezt én mondtam?!). Továbbá, biztosan beszélték ezt a pszichiáter doktorra, de ez a tünetegyüttes kísértetiesen emlékeztet az úgynevezett pánikrohamra.
FIATALEMBER (elgondolkozva) Igen, mondta.
ÜGYELETES De érti: alapesetben a szívdobogást nem érzi. Hirtelen, mondjuk egyet bedobban, vagy megszédül, megméri a vérnyomását, alacsony, vagy éppen magas, és ekkor megijed, és elkezd gondolkozni, hogy ez baj, vagy sem, és egyre idegesebb lesz és már tényleg kalapál a szíve
FIATALEMBER (ámulva) Honnan tudja? Pont így szokott lenni
ÜGYELETES (lélekben grimaszol) Gyógyszert szedi?
FIATALEMBER Nem merem, nem akarok rászokni.
ÜGYELETES (ember, 20 évig füveztél naponta, ez a lepkeszárnynyi Frontin csak az áthidaláshoz kell!) Szedheti nyugodtan, abban a dózisban, ahogy a pszichiáter előírta. Majd aztán abba tudja hagyni.
FIATALEMBER Biztos?
ÜGYELETES Tuti.
FIATALEMBER De akkor mi a bajom?
ÜGYELETES (lélekben sóhajt) Semmi, hála Istennek. (ötlet) Elmondjam, mikor kell megijednie? (hülyevagy?!) Dehogy mondom, a végén azokat még beképzeli magának…
(szomszéd szobából kitör a röhögés: ezek szerint az élettárs hallgatózott :-D)
Beteg is nevet.
ÜGYELETES Nézze, csinálja úgy, ahogy mondtam. Ha bármi van, jövünk, segítünk, de higgye el, minden rendben lesz.
Elköszönünk.
Élettárs cigit sodor dohányból (remélem)
Elköszönök a bárpult krumpliszsákjától...IS.
Meg a kisbolttól is.
Öt méter...az öt méter, nincs mese
Állomáshelyünkre térünk.
A kis kocsi is aluszik, s míg szendereg a robogás....álmában csönget egy picit
...
-Jó reggelt Doktornő
-(??? a fél kettő hol reggel ???)
-Itt a Mentésirányítás: feladat van.
Nna, ezért szeretek jobban a kettes kocsin lenni. Az egyes kocsi 16-kor kezd, 17:30-ig egyedül fut, 17:30-tól 22:30-ig ketten mennek, felváltva persze, 22:30-tól 3:30-ig egyes kocsi fut, kettesnek pihenő, aztán 3:30-6-ig az egyesnek pihenő.
Olyan is. Valahogy az én bioritmusomhoz jobban pászol az, hogy fél négykor felkelek, mint az, hogy fél négykor lefekszem. Elmúltak már a lázadó évek rég, biztos azért. ÉS hajnalban nagyon szép fények vannak, Zárójel bezárva.
Oké, nem filozofál, nem mereng, öltözik, feladat van.
Brr. Meleg telünk van, de fél kettőkor a meleg tél is hideg.
-Hova megyünk?
-Zavartság, hipoglikémia
...
(ohhh, egy IGAZI beteg!!!)
(leküzdöm a késztetést, hogy a Zöld Könyvhöz nyúljak…mikor láttam én utoljára hipoglikémia miatti zavartságot…rég)
-(csevegve, könnyedén) Van glükózunk? (mintha nem nekem kellett volna ellenőrizni az elején) Huszast, vagy negyvenest adnunk majd, ugye?
-(mosolyog) Dehogy adunk...ha tud nyelni...
-Akkor mit?
-Kristálycukrot.
A Hipoglikémiás Nagypapa Esete
Helyszín: panellakás félszobája, DIY (álló) hamutál, sok könyv, Wass Albert Doktor Zsivágó, Kurgáni napló…ez a széria, de tényleg, gondosan összeszedett és nagy elemszámú könyvtár. Műszaki értelmiségi, akárki meglássa. Unokák fényképe, emlékplakettek, játékok. Meleg családi fészek.
Kristálycukor.
És valóban, kiérkezéskor a sápadt, agitált beteg hadonászik, kérdésekre nem felel, de a felesége már bekeverte neki a vizes cukrot, amit evőkanállal adagolgat.
Vc. …Áhh, olyan hideg a mérőnk, hogy nem indul be...na nézzük a sajátjával.
3,2 mmol/l, RR, pulzus normál tartományban, belszervileg negatív. Gyógyszerit, inzulinját rendben alkalmazta, láztalan, szépen gondozott inzulinos cukorbeteg, nem is értik, mi történhetett.
Közben cukor, citrom, víz.
Bőr kezd színesedni.
Zavartság oszlik. Lehet beszélgetni.
Vc konrtoll. 4,8 mmol/l .
Kicsit adminisztrálunk, tanácsokkal ellátjuk.
Utolsó vércukor 5,4 mmol/l, ezt már magának méri.
Szemmel láthatólag szeretné, ha már mennénk…(lehet, hogy rá szeretne gyújtani szegény).
Rajtunk ne múljék, elköszönünk.
...
És a váltásig már csak pár órát kellett álmatlanul hánykolódni :-)
Greta Garbo eredet neve Gustafson. A producer valami különlegesebbet akart. Volt egy cimbije, Arthur Nordén, akire nagy hatással volt a MAGYAR történelem, és sokat foglakozott Erdély sorsával. Tanulmányt írt Bethlen Gábor fejedelemről (!), és fantáziáját megragadta a Gábor név. Legközelebbi találkozásukkor azt ajánlotta Stillernek (Garbo producere), hogy miután a a keresztnévvel is alliterál, adja Gretának a Gábor nevet, Stiller (a producer) ízlelgetni kezdte a név hangzását...Gabor...Grabo...Garbo...GRETA GARBO..."Jól hangzik" mondta Nordénnak, és Greta Lovis Gustafson már a Gösta Berling Saga szereposztásánál mint Greta Garbo szerepelt a főcímben. (43. old.)
Fogadjunk, eddig Ti is azt hittétek, hogy a magasnyakú pulcsiról kapta a nevét? Pedig a pulcsi kapta a fejedelemtől...ez hatalmas...�
